WTC 911 8:46

A majdnem 3000 áldozatot követelő 2001. szeptember 11-i terrortámadás a 21. század egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Függetlenül attól, hogy terrortámadásnak vagy összeesküvés elméletnek gondoljuk. Egy nappal és 8 évvel az esemény után még mindig ugyan olyan megrázó, félelmetes és hihetetlen. Sokaknak ez a nap volt a legnehezebb…

Az események után sok kérdés merült fel, amit később igyekeztek is megmagyarázni. Az egyik ilyen nagy kérdés a tornyok váratlan és megmagyarázhatatlan összeomlása volt. Sokak szerint ennek NEM lett volna szabad megtörténnie, a gépek becsapódása NEM indokolta a dolgok ilyen irányú alakulását. A kérdés tisztázása végett elkészült a World Trade Center ellen lezajlott terrortámadás szimulációja is. A 3D-s szimulációt egy kétéves, az amerikai Nemzeti Tudományos Alap részleges támogatásával létrejött projekt keretében alkották meg a Purdue Egyetemen. A kutatás egyik célja, hogy olyan építészeti megoldásokat találjanak segítségével, melyekkel akár a hasonló katasztrófák esetében sem omlanak össze a megsérült épületek.

 A WTC elleni támadás szimulációja

Az elkészült videón egy, az épületbe becsapódó repülőgépet láthatunk, végigkövethetjük a belső terekben is, s láthatjuk, milyen módon roncsolja a szerkezetet. A kutatás vezetője, Christoph Hoffmann informatikus professzor a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a legnagyobb kárt a meggyulladó üzemanyag okozta, mert a robbanás és a feltámadó tűz eltávolította a legfontosabb tartóelemek tűzbiztos szigetelését. Az ütközés és a tűz oly sok kulcsfontosságú tartóelemet semmisített meg, hogy az mindenképp az épület összeomlásához kellett, hogy vezessen. A Világkereskedelmi Központ tervezésekor annak idején számoltak egy lehetséges repülőgép-katasztrófával, ám az építkezés idején még a Boeing 707 számított a legnagyobb gépnek, s e jármű kevesebb üzemanyagot vitt magával, mint a 767-es, így a várható tűz sem volt olyan mértékű, mint amely 2001-ben végzetes károkat okozott. Hoffmann szerint a kísérlet legfontosabb eredménye ennek felismerése volt, s az adatok azt mutatják, hogy ha egy ilyen gép hasonló körülmények között, ám üzemanyag helyett vizet szállítva csapódott volna az épületbe, a szerkezet kibírta volna, s evakuálni lehetett volna a bennlévőket. Forrás

Hát igen, milyen jó lenne, ha vízzel mennének a repülők! Látszik a komoly kutatómunka és végkövetkeztetés. Akkor most következzenek azok a gondolatok, amik szerint a tornyok nem dőlhettek volna össze:

1. Az épületek tervezésénél figyelembe vették a 737-es Boeing karakterű gépek becsapódása okozta hatásokat. A szeptember 11-én becsapódott 767-es típus valamivel nehezebb, de méreteiben közel azonos géptípus. Így elméletileg nem omolhatott volna össze egyik torony sem.
2. Az északi toronyba csapódó repülőgép (8:46-kor) üzemanyaga begyulladt, de mindössze 17 perc múlva már gyakorlatilag el is oltották, csak kisebb tűzfészkek voltak az érintett emeleteken. Ehhez képest másfél óra múlva, 10 óra 28 perckor omlott le az épület, ami nehezen indokolható.
3. Kétségessé teszi a történetet az a tény, hogy a kerozin égési hőmérséklete mindössze 375 Celsius fok. Az épület acéltartóinak meglágyulásához több mint 800, megolvadásukhoz mintegy 1300 fok kell, amit kerozin égésével nem lehet elérni!
4. A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben (nem csak hősködtek). Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78. emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300 °C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek. Pár perccel később a torony leomlott!
5. A déli toronyba 9:03-kor csapódott be a repülő. Az ütközés korántsem volt olyan súlyos, mint az északi toronynál, ugyanis a felvételek szerint a gép nagy része leszakadt a becsapódáskor, nagyobb mennyiségű kerozin sem juthatott az épületen belülre, mert az üzemanyag nagy része egy hatalmas tűzgömb formájában, a szabadban égett el. A 236 külső oszlopból alig 40 sérülhetett komolyabban, a 47 központi tartóból is 4–5 károsodhatott nagyobb mértékben. Ezt a károsodást ki kellett volna állnia az épületnek.
6. Sok szakértőnek az épületek összeomlásának felvétele a házbontásoknál alkalmazott precíziós robbantást juttatta eszébe. Mindkét épület példaszerű pontossággal saját függőleges tengelye mentén omlott össze. Nehéz elképzelni, hogy a két aszimmetrikus terhelést okozó becsapódás, melyek egymástól is erősen eltérő terhelést jelentettek, szinte hajszálpontosan ugyanolyan módon döntötték romba a két épületet.
7. Belső robbanásra utal az a jel, hogy az összeomláskor az épülettől oldalra nagy ívben repülnek jelentős méretű épületrészek. Ezt a hivatalos „rakott-palacsinta” verzió nem magyarázza.

Forrás