Day of theTentacle: Végigjátszás

Múlt hétvégén elővettem az egyik legkedvesebb játékomat a Day of the Tentacle-t és másfél óra alatt végigjátszottam. A legtöbb fejtörő elsőre beugrott (hihetetlen mély nyomokat hagyhatott bennem gyerekként). Nagyon jó volt nosztalgiázni, és újra átélni ezt a szellemileg sziporkázó csodaszép kalandot! Ennek az emléknek a tiszteletére be szerettem volna szkennelni az 576 Kbyte-os leírást a játékról, de sehol se találtam azt meg. Ezért most egy másik igényes végigjátszást linkelek be ide Manusz tollából...olvassátok.

Egy nem túl rövid végigjátszás kezdete...

Egy olyan kaland végigjátszása olvasható alább, amiről bátran mondhatom, egy korosztály kedvence volt és dacára korának, mind a mai napig a számítógépes kalandprogramok etalonja. Egy új kalandprogram stílusnak szánta a Lucas Arts, de soha azóta ilyen komplex, jól kidolgozott sztorit, ennyi képi és verbális humort nem tudtak sem ők sem a konkurencia produkálni. Mi az összefüggés egy WC és az idősíkok között? Esetleg egy porszívóról szóló szórólap és a világ megmentése között? Vagy egy rocker és George Washington között? Az ember csak ül a játék előtt és bámul mekkora lángelmék voltak a készítői és közben egyre azon gondolkodik, hogy vajon miért nem csináltak filmet ebből a fantasztikus történetből. Hiszen minden adott volt, házon belül maradhatott volna a produkció. Ami késik, az nem múlik, én legalábbis reménykedem. Addig is itt a játszható történet, csapjunk tehát a lovak közé!

Az egész egy napfényes, üde, idilli napon kezdődött. A halak boldogan fickándoztak a tó vizében, a madarak lustán, elégedetten köröztek a levegőben… egészen addig, amíg a hírhedt, őrült tudós Fred Edison kúriája fölé nem repültek. Nagyipari méretű környezetszennyezés dúl a ház tövében, két vaskos cső pumpálja a mérget a ház mögött csörgedező patakba. Két CSÁP bukkan elő a patak partján, egy szemlátomást megszeppent zöld színű és egy halálosan magabiztos lila. Utóbbi kíváncsiságból bele is kóstol a szennyezett vízbe, mire szervezetében drámai változások indulnak be. Elméje megvilágosodik, rájön, hogy ő tulajdonképpen világuralomra termett. Különcségét még jobban kiemelendő, a káros vegyszer további mutációt is előidéz, nevezetesen csökött kis kézre hasonlító nyúlványokat növeszt, ezt látva korábbi egója még magasabb szintre tornázza fel magát. A lila CSÁP elindul, hogy rabszolgasorsra kárhoztassa az emberiséget.

Bernard, Hoagie és Laverne, a három jóbarát békésen éldegélnek, amikor egy éjjelen egy kis hörcsög ront be váratlanul otthonukba, szájában egy segélykérő levél lapul. A levelet a trió régi jóbarátja a zöld CSÁP írta (hogy hogyan azt fedje be örökre a jótékony homály), tartalmát tekintve a fentebb említett történet erősen zanzásított, kétségbeesett változata. Hőseink útra kelnek, hogy megállítsák az őrült professzort a további környezetszennyezésben, a lila CSÁPot pedig világuralmi terveiben. Nem is sejtik, hogy mekkora fába vágták fejszéjüket. Jogosítványukon még alig száradt meg a pecsét, ez jól látszik szokatlan vezetési stílusukon, de végül többé-kevésbé egészben érkeznek az Edison kastély elé, melynek toronyablakából stílusosan a Pszicho című örökzöld alkotás „anyukája” kacsint ki.

Megérkeztünk tehát a totálisan flúgos Fred Edison kissé vadregényesnek mondható kastélyába, annak is mindjárt az előcsarnokába. Bernard azonnal a tárgyra tér és ismerteti társaival a tervet, miszerint villámgyorsan ki kell szabadítaniuk a CSÁPokat a doktor titkos laboratóriumából. Úgy látszik lelkesedése és kalandvágya nem ragadt át Laverne-re és Hoagie-ra, előbbi a másnap esedékes anatómiavizsgájára, utóbbi egy várható fellépésre hivatkozva távozik a helyszínről. Magunkra maradtunk egy időre, derítsük hát fel a terepet. A bejárati ajtó mellett egy hirdetőtábla hátát látjuk: prof keres asszisztens, szakirányú végzettség nem szempont. Már az előcsarnok sem nevezhető mindennapinak, a képernyő alján egy szórólapot találunk, a működésképtelen telefon pénzvisszaadó nyílásában egy pénzérme vár ránk, szedjük fel őket. A padlóhoz ragadt rágógumival egyelőre nincs mit kezdenünk. A telefon mellett található a doktor dolgozószobája, bent vegyük magunkhoz az asztalról svájci bankszámlakönyvet, melyre elég egy pillantást vetnünk, hogy lássuk, a prof nem áll a helyzet magaslatán anyagi szempontból. Csodáljuk meg a naptárat a falon, na vajon ki vigyorog ránk róla? Mindenesetre szellemes reklám Lucas-tól. A doktor arcképe egy széfet rejt, kombináció híján azonban kár vele foglalkozni. Sokkal inkább érdekes az, amit a dolgozóasztal fiókja rejt: egy javítófestékkel lettünk gazdagabbak. Sétáljunk ki az előcsarnokba. Bizonyára többeket kezdi már idegesíteni a falióra monoton ketyegése, ideje, hogy jobb belátásra bírjuk. Mint kiderül, az óra rejti a titkos laboratórium bejáratát, Bernard-nak pedig nem kell kétszer mondani, hogy behatoljon. Némi közjáték következik, megjelenik a prof, Hoagie pedig elkottyantja, Bernard tervét. Edison doktor szélsebesen igyekszik ezt megakadályozni, de elkésik, sasszemű Bernard barátunk egy ügyes mozdulattal már ki is szabadítja a két lekötözött CSÁPot. Nyilván nem túl figyelmesen olvasta el a játék bevezetőjében szereplő levelet a lila CSÁP világuralmi terveiről. Sikerünk tehát fél siker, barátunk a zöld CSÁP szabad, a lila viszont elillant. A feldúlt prof nem átallja apró baklövésünket hosszasan felhánytorgatni, Bernard se rest és rámutat a probléma valódi okára: a csáp fura mutációját a doki toxikus szennyezése okozta. Edison doktor agyából villámgyorsan kipattan a frappáns és egyszersmind tökéletes megoldás: hőseinknek vissza kell utazni az időben és megakadályozni a szennyező berendezés elindítását. Hogy ez idáig senkinek sem jutott eszébe! Természetesen egy magára valamit is adó doktor laboratóriumából nem hiányozhat egy időgép, így van ez a mi esetünkben is, Edison doki éppen egy ilyen masinán dolgozik és úgy tűnik a három szerencsétlen hősünknek jut a megtiszteltetés, hogy kísérleti nyúlként, ráírhassa nevét a tudomány halhatatlanjainak (és peches áldozatainak) hosszú listájára. Az időgép fő alkotóeleme három, stílusosan átalakított udvari árnyékszék (kis kikacsintás a Légy című alkotásra), de hát nincs mit tenni, akinek egy kanyi sincs a bankszámláján, az érje be szerény kísérleti eszközökkel.

Valószínűleg ez a pénztelenség okozhatta, hogy a doki, az időutazási kísérlethez elengedhetetlen emberfejnyi tiszta gyémánt helyett, egy kereskedelmi televízió „olcsó, de jó” üveg utánzatát választotta. A végeredmény sírnivaló, a három időkalandor némi pszichedelikus utazást követően három, merőben eltérő korban találja magát: Bernard jár a legjobban, ő oda érkezik ahonnan elindult, Hoagie 200 évvel a múltba, míg Laverne ugyanennyivel a jövőbe utazott. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha Bernard némiképp reménytelennek ítéli meg a helyzetet. A doki szerint még nincs veszve semmi, csak meg kell találnunk az elveszett Szuper-Elem tervét. Zárjuk el a vegyszeres szennyezés okozó csapot (legalább a jövőnkre gondoljunk) és menjünk ki a laborból. Most, hogy már szinte üresen kong a ház, induljunk ismét felfedezőútra. Első állomásunk legyen főbejárattól északra levő szoba, ahol eddig Laverne tartózkodott. Fura helyiségbe jutunk, amit látszólag értelmetlenül összehányt tárgyak (csattogó fogsor, játék pisztoly, egy csomó mosatlan edény) és egy bazinagy bohóc formájú keljfeljancsi ural. Bernard-dal megpróbálhatjuk leküzdeni gyermekkori bohócfóbiáját, cserébe némi humoros utalást nyerhetünk a Taxisofőrre. Jobbra haladva a szobában egy köpcös alakra bukkanunk, igazi viccmester ő és kis híján a szívrohamot hozza ránk a szivarjával. Mint kiderül tegnap volt e helyen a fura találmányok feltalálóinak bulija, nem csoda hát, ha őrültebbnél őrültebb tárgyakba botlunk.

A termetes kandallón át a tetőre juthatunk, ahol az utunk a második ablakon át egy kissé cellaszerű szobába vezet. Menjünk ki az ajtón, az irattárba jutunk. Itt nincs sok látnivaló, csak egy csapóajtó, amin át a ház eddig elzárt területére jutunk. A keskeny folyosó bal oldali szobájában egy őrült adminisztratív munkaerővel hoz minket össze rosszsorsunk, aki ráadásul még félelmetesen ronda is, viszont teljesen uptodate technikai kérdéseket illetően. Monitorjain nyomon követhető a kastély szinte valamennyi helyisége és rendelkezik egy precíziós videomagnóval is amire a későbbiekben még nagy szükségünk lesz. Csacsogó természet, ha beszédbe elegyedünk vele, nemsokára érdekes információk birtokába jutunk: a prof alvajáró, méghozzá a legprofibb fajtából, akik képesek e tudatállapotban saját széfjüket is kezelni. Rutinos játékosok ennyi információ után már tudják is a megoldást, igen a video. Csakhogy a forgószékén villámgyorsan ide-oda kacsázó rettenetes nőszemély éberen őrzi a rá bízott javakat, még a legerőteljesebb fizikai ráhatásokat (PUSH) is kiheveri. Érdemes megfigyelni mibe kapaszkodik, ha megrúgjuk a székét, ennek is fontos szerepe lesz. Egyelőre esélytelenek vagyunk, menjünk tehát a szemközti szobába. Az ifjabb és kissé degeneráltnak ható Edison üldögél itt és szemlátomást elméje teljes kapacitását hobbijának, a bélyeggyűjtésnek kölcsönözte. Ha elbeszélgetünk vele, kiderül, hogy a szemközti szobában ügyködő bányarém a tisztelt anyuka, míg a hörcsög az apuka kedvenc laboratóriumi segéde. És valóban, az ifjú Edisont ellenpontozandó a szoba sarkában, egy üvegkalitkában Wall Street Journal-t olvasgató hörcsög tartózkodik. Mivel az ilyesfajta tulajdonság csak egészen kivételes alkalmakkor nevezhető a hörcsögfaj sajátjának, mindenképpen vegyük magunkhoz ezt a kivételes egyedet. Haladjunk végig a keskeny folyosón és a végén balra. Az emeleti szintre érkeztünk, két szoba és egy cukorka-automata fogad itt bennünket. Az automatától számított második ajtó mögött némi rendetlenség és Star Wars relikviák mellett régi cimboránkat, a zöld CSÁP-ot találjuk. Egy cuppanásnyit sem hajlandó kimozdulni innen, elmondása szerint retteg lila fajtársa haragjától. Az angolul tudók elbeszélgetnek vele az élet nagy kérdéseiről, például, hogy hogyan képes egy CSÁP babfotelben ülni, esetleg udvariasan érdeklődhetnek együttese sikereiről és távlati terveiről. Ami fontos: közvetlenül az ajtó mellett, a hi-fi-n egy videokazetta vár ránk. Elérkezett az idő az ódon kastély statikai tesztelésére, borítsuk fel a jobboldali hangfalat és kapcsoljuk be a hi-fi-t. Dobhártyánk valamint a kastély átvészeli ezt a kis csínyt, de az előcsarnok plafonjára tapadt műokádék végképp megadja magát a gravitáció törvényeinek. Hallgattassuk el a lármát és lássuk ki vagy mi van a másik ajtó mögött. Úgy látszik ez a kastély a komplett idióták, a közveszélyes pszichopaták és a neurotikus öngyilkosok gyűjtőhelye lett, a másik szobában ismét egy díszpéldánnyal, Dwayne-nel, az alkotói válságban szenvedő feltalálóval futunk össze. Egész pontosan csak futnánk össze, sajnos a szobába nem tudunk belépni, köszönhetően a biztonsági láncnak, de a telefonasztalkán álló „eltűnő tintá”-t még pont elérjük. Megpróbálhatjuk megvigasztalni, filozofálgatni vele, de ő depressziójában még e sorok írójánál is mélyebbre képes süllyedni, reménytelen eset. A cukorka-automata mellett tovább balra először egy fagyasztószekrényt majd ismét egy ajtót találunk, mögötte egy esztétikus pulóveren békésen hortyogó vendéggel. Sok bosszúságtól kíméli meg magát az, aki, miután belépett a szobába, becsukja maga mögött az ajtót: egy kulcs van ugyanis az ajtóban, vegyük is mindjárt magunkhoz. A zajosan alvó tagot beszéd útján felébreszteni képtelenség, a háta mögött levő speciális ébresztőgép eredményes használatához pedig legalább 2 pénzérme szükségeltetik. Ne zavartassuk magunkat, kapcsoljuk be a TV-t és csodáljuk meg a „soha vissza nem térő vásárlási ajánlat”-ot, mi szerint is egy pompás és egyben termetes gyémánt tulajdonosai lehetünk potom 2 millió dollárért cserébe. Jól hangzik, különösen, ha eszünkbe jut min is bukott el a prof időutazási kísérlete. A kis asztalon álló telefon segítségével rögtön meg is rendelhetnénk a gyémántot, a prof hitelkártyája a birtokunkban van. A bökkenő csupán az, hogy a kártyán egy fillér sincs. Menjünk le a földszintre, az előcsarnokba. Vegyük magunkhoz a műokádékot a földről és a „Help Wanted” táblát az ablakból. Nézzünk kicsit körül odakint. A kastély előtt egy megboldogult unokatestvér, Ted, egyiptomi módon elkészített porhüvelye várakozik madárfürdető edénnyel a kezében. Faarccal haladjunk el e bizarr jelenés mellett és vegyük az irányt a parkoló felé, ahol egy símaszkba öltözött egyén igyekszik kirámolni egy meglehetősen elhasznált kinézetű csotrogányt. Kérdésünkre, miszerint miért éppen a csomagtartót feszegeti, ha bent hagyta a kulcsát a kocsiban, csak zavaros fél-választ képes kinyögni, szánjuk meg hát és adjuk oda neki a kulcscsomót. Rendkívül hálásnak mutatkozik és cserébe egy feszítővasat kapunk. Új szerzeményünkkel célozzuk is meg rögtön az előcsarnok padlójára ragadt rágógumit. Hősünk elcsámcsog egy ideig, a végeredmény egy pénzérme és a rágógumi lesz. Két pénzérménk van, tehát irány az alvó vendég szobája, azon belül is az ébresztőgép. A rázkódástól a szundikáló férfi szépen lassan lecsúszik az ágyról (felébredni persze nem fog) és máris mienk az izzadtságtól csöpögő pulóver. Ha már úgyis itt vagyunk a folyosón, fosszuk ki a cukorka-automatát újdonsült feszítővasunk segítségével. A „nyeremény” begyűjtése eltart egy ideig. Látogassuk meg ismét bélyeggyűjtő csendes pszichopata ismerősünket Ed-et. Szegény még nem is sejti micsoda megpróbáltatásnak néz elébe! Próbáljuk szegényt kizökkenteni mélabújából egy szakálas, de hatásos tréfával: spricceljük le a bélyegalbumát az „eltűnő tintá”-val. A végeredmény több mint kétségbeejtő, viszont gazdagabbak leszünk a bélyegalbummal és azon belül is egy Pony Express bélyeggel. Legyünk könyörületesek és adjuk vissza szegénynek az albumát, nekünk úgyis csak a bélyeg kell. Térjünk vissza a Oozo bohóccal és a szivaros emberrel fémjelzett helyiségbe. Itt még egy ajtó vár ránk amerre még nem jártunk: a konyha és a mosókonyha birodalma. Előbbiben vegyük fel a két kávéskannát, valamint a villát az asztalról, utóbbiban pedig a szárítógép melletti rózsaszín szekrénykéből a tölcsért. Adva van egy izzadt pulóver, egy csomó aprópénz és némi információ Ed-től egy bizonyos hörcsögről, amit a papa használ a laborban és ami nem bírja sokáig a munkát mert hamar kimelegszik, megizzad, majd pedig fázni kezd. Ráadásul a nevezett hörcsög is a birtokunkban van. A megoldás gondolom mindenki számára egyértelmű. Már itt megjegyzem, a játék során több ízben is el kell szakadnunk a már kissé idejétmúlt háromdimenziós tér erősen behatárolható lehetőségeitől, és számolnunk kell az idő mint negyedik dimenzió fogalmával is, ne feledjük két társunk helyileg ugyanitt, azonban két másik időzónában tartózkodik. Hagyjuk dolgozni a szárítógépet és látogassuk meg a prof laboratóriumát. Egy dolog idáig elkerülte a szemünket (e sorok írójának szemét mindenesetre elkerülte), ez pedig a generátor mellett a fali hirdetőtáblára szúrt Szuper-Elem terv, amit egész idáig kerestünk. Feltűnik a doki is és bemutatja sajátságos időgépének egyedüli pozitív tulajdonságát: kisebb tárgyakat utaztathatunk vele át az időn egyszerűen úgy, hogy lehúzzuk a vécén. Ezt mindjárt ki is próbálja a Szuper-Elem tervrajzával. A játék eddigi kezelőfelülete innentől némiképp módosul, mivel a tárgyak csereberéjének lehetősége mostantól adott, ettől kezdve tehát alkalmunk nyílik majd hőseink közti váltásra, ezáltal időutazásra az Edisonok fura múltjába és jövőjébe. A szereplők közti váltást az arcképeikre történő kattintással eszközölhetjük. Első lépésként csak Hoagie érhető el, mivel Laverne egy szerencsétlen landolást követően most (mit is beszélek: a jövőben) épp egy fa ágáról lóg alá.

Szóval sétáljunk most egy kicsit Hoagie-val a múltban, legyen első úti célunk a bal oldalon terpeszkedő szép zöld rét, ahol mindjárt egy „ismerősbe” Benjamin Franklin-be botlunk aki épp egy, szerinte kulcsfontosságú, kísérletet végez. Tudakolózzunk a „százdolláros fickó”-tól Red Edison a híres feltaláló és tudós fellelési helyét illetően. Kinevet minket, szerinte Red (Fred Edison ük ük ük stb. apja) teljesen eszement fickó, akit csak nagyon nagy jóindulattal nevezhetünk kísérletezgető embernek. Mert hát minek nevezzük azt, aki négy év megfeszített munka árán fejleszti ki a balkezes kalapácsot?! Nem is érti, hogy Washington és Jefferson nevezetű urak miért éppen a bolond Red szállóját szemelték ki egy bizonyos okmány, valami Alkotmány vagy mi, aláírásának helyszínéül. Hagyjuk magára Ben-t és sétáljunk a fogadó felé. Úgy fest, az Edison kastély a múltban takarosabban nézett ki, de a ház elől nem maradhat most sem el a kor járművének (amit esetünkben egy szekér jelképez) egy teljesen leamortizálódott darabja. Kukkantsunk be a postaládába és vegyük ki a levelet. Valakinek gratulálnak benne és regénypályázata ügyében sürgősen Baltimore-ba invitálják. Menjünk be az épületbe. A bejáratnál egy stílusosan felöltöztetett és elhelyezett múmia posztol, sok minden érdemlegeset nem tudunk kiszedni belőle, hallgatag fajta. A prof titkos laborjának bejárata úgy tűnik történelmi múlttal bír, most is a falióra ajtaja mögött találjuk. Egy laza mozdulattal raboljuk ki a tudóst, vegyük el a balkezes kalapácsot (korszakalkotó találmány) és próbáljuk meg elcsórni a laborasszisztensi köpenyt. Az előbbi ténykedésünket még csak-csak elnézi Red Edison, de a köpenyt nem adja, az csak alkalmazottak számára jár. Nocsak, de hiszen Bernard-nál van egy HELP WANTED tábla a jelenből (Hoagie számára a jövőből), adjuk át Hoagie-nak. Ezt egyszerűen úgy tehetjük meg, ha a táblát drag and drop módszerrel Hoagie arcképére húzzuk, és ott eleresztjük. Fontos azonban tudni, hogy tárgyakat átadni csak akkor lehet a szereplők között, ha azok fizikailag nincsenek akadályoztatva az időgép elérésében. Esetünkben erről nincs szó, Hoagie megkapja a táblát és már lobogtathatjuk is Red Edison előtt, aki felfogad bennünket asszisztensének. Adjuk át a Szuper-Elem tervét Edisonnak. Briliánsnak találja, már csak az alkotóelemek hiányoznak: olaj, ecet és arany. Másszuk meg a lépcsőket az emeletre, az első szoba mindjárt George Washington-é. Kuszáljuk össze kissé a híres hazafi ágyneműjét és az ajtó mellett lógó személyzet-hívó segítségével aktiváljuk a némiképp rövidlátó takarítónőt.

Amíg ő bent rendet rak, osonjunk ki mellette az ajtón (nem is olyan egyszerű feladat, a takarítónő ugyanis testes darab, de Hoagie sem mondható törékenynek) és lopjuk el a szappant a kézikocsijáról. A következő ajtó mögött egy szorgos, ám kellőképp felpaprikázott varrónő dolgozik ezerrel. Rossz kedvének oka, hogy már egy tucat zászlótervet kellett megvarrnia és még egyik sem felelt meg. A legújabb terv vázlata az asztalon hever, egyelőre nincs mit tennünk vele. A harmadik ajtó Benjamin Franklin szobájába vezet, vegyük magunkhoz a tele borospalackot és távozzunk. Ha tovább megyünk hátra, a majdani keskeny folyosó ősére jutunk, bal kéz felé egy csukott ajtó hallgat, jobb kéz felé egy ló vigyorog. Van is miért vigyorognia, különleges ló ő, ez mindjárt kiderül mihelyst BESZÉLNI KEZD. Filozófiája szerint a lovak azért nem beszélnek az emberekkel, mert nincs mit mondaniuk. Ennek ellenére személyünkkel szemben közlékenynek mutatkozik, bár sok érdekessel nem szolgál a vele folyatatott eszmecsere. Azonban minél többet beszél (és mosolyog), annál nagyobb kísértést érzünk arra, hogy megkaparintsuk e derék háziállat fogsorát. Az állatkínzás fan-jait ki kell, hogy ábrándítsam, brutalitásról szó sem lesz, a ló mellett ugyanis egy fogsor éjszakai tárolására szolgáló pohár áll, megnyugodhatunk tehát, négylábú barátunk hatvannégy fogú mosolya művi és mint ilyen mobilis. Csak valahogy rá kellene vennünk az alvásra. Erre a célra a legmegfelelőbb eszköz Bernard termodinamikával foglalkozó vaskos szakkönyve. Intelligens és értelmes teremtmény a ló, de ezt ő sem fogja sokáig bírni, mi pedig gazdagabbak leszünk egy pompás fogsorral. A lóval szemközti szobában a művész testvérpárt Ned és Jed Edison-t találjuk, az egyik épp modellt áll a másiknak egy márványszobor elkészítéséhez. Ismerős a szobor? Bár egy remek, időutazásos trilógiában Marty McFly-nak említette egy zavaros tekintetű „doki”, hogy a múltba való durva beavatkozás beláthatatlan következményekkel járhat a jövőre nézve, dobjuk sutba ezeket az idejétmúlt tudományos nézeteket és akasszuk meg egy kissé az Idő kerekét. Gondosan várjunk, amíg szobrász barátunk egy pillanatra le nem teszi a kalapácsát és ekkor villámsebesen cseréljük ki a nálunk található balkezes példányra. Az eredmény lesújtó, már ami a művészetet illeti és ragyogó is egyben Bernard szemszögéből a jövőben (vagyis a jelenben). Élvezzük is ki Bernard barátunkkal az újdonsült jövőnk első pillanatait és beszélgessünk el a kissé ideges proffal. Pénztelensége okaként egy régi szerződést emleget, amit elfelejtett aláírni időben s így egy galád játékprogram gyártó cég (le sem merem ide írni a nevét) egy fillér nélkül kapta meg az őrült tudós életéről szóló játék elkészítésének jogait. A doki még most is a széfjében őrzi a szerződést, de éber állapotban nem képes felidézni annak kombinációját. Rajtunk áll tehát, hogy megoldjuk ezt a nem mindennapi problémát. Először látogassuk meg Fred Edison ügybuzgó feleségét a biztonságtechnikai szobában. Nem kis kajánsággal vehetjük tudomásul, hogy a szoba sarkában álló szobor némiképp megváltozott és határozottan állíthatjuk: kizárólag előnyére! Finoman billentsük meg a hölgyet, úgy ahogy azt korábban is tettük, ezúttal azonban sikerrel fogunk járni. Helyezzük a videokazettát a videóba és séta vissza a laborba. Adjunk pótkávét a dokinak (decaf), mire a szerencsétlen azonnal álomba zuhan és megkezdi alvajáró szeánszát az irodájában. Futás fel a biztonsági szobába és indítsuk el a videót. Miután lejárt a szalag tekerjük vissza és állítsuk a lejátszást lassított állásba (EP állás a jobb szélső kapcsolón). Visszatekintve a felvett anyagot, láthatjuk a széf kombinációját (nálam 101,999,57 volt), semmi akadálya immár annak, hogy eltulajdonítsuk a szerződést. A videón sajnos más is látszik, különleges ügynökök jelennek meg a színen és magukkal viszik a professzort.

Egy kicsit időzzünk most el Hoagie idejében. Sétáljunk el az előcsarnoktól északra fekvő nagyterembe és azon túl is a konyhába. Vegyük magunkhoz az olajat és a spagettit, mindkettőt a vitrinben találjuk. A Szuper-Elem első alkotóeleme, az olaj tehát már a mienk. Jobbra a mosókonyha csakúgy mint a jelenben (pontosabban a jövőben. Már kezdek megőrülni!). Itt vegyük fel a vödröt és a bal oldali piros színű szekrényből a kefét. Töltsük tele a vödrünket a konyhai kútnál és némi szappant adagoljunk hozzá. Figyelem a következő jelenet csak erős idegzetű játékosok számára ajánlott, DOLGOZNUNK kell ugyanis Hoagie-val, egy kis kocsi mosás erejéig (kefe használata a vödrön a szekérnél). Beigazolódik az örök igazság: a vihar akkor tör ki amikor a kocsidat már habos tisztára suvickoltad. Ben Franklin-t látjuk villámgyorsan berohanni, ilyen időben jobban érzi magát a tervezőasztala mellett. Látogassunk el ismét a nagyterembe. Amerika történelmi tablója áll előttünk élőben, de valahogy nem olyan fényesen, ahogy a korabeli megemlékezések szólnak róluk. Balról kezdve John Hancock didereg, szemlátomást percről percre közelebb kerül a fagyhalálhoz. Különös, mivel kicsit jobbra tőle az asztalon egy remek fahasáb szinte kínálja magát gyújtósnak. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, az a fahasáb a növekvés szimbóluma és mint ilyen az utókornak szánt ún. időkapszulában a helye. Az említett urna egyébként közvetlenül a fahasáb mellett áll, a pökhendien ülő Thomas Jefferson előtt, aki hallani sem akar a fa köznapibb felhasználásáról. Hiába is próbálnánk a lelkére hatni, kőszívű ember.

A hírességek élő arcképcsarnokát az ablaknál merengő George Washington zárja. Az Alkotmány megszövegezésével kissé gyengén állnak az urak, ezért segítségképpen egy ötletgyűjtő ládikót állítottak fel a szoba közepén, ide várják az értelmes ötleteket, eleddig csekély eredménnyel. Most viszont rajtunk a sor, adjuk át Bernard porszívós szórólapját Hoagie-nak, aki finoman elhelyezi azt a ötletgyűjtő ládikóban. Az Idő lassan, egyenletesen hömpölygő folyamán ismét enyhe hullámot gerjesztettünk, mivel törvénnyé tettük, hogy minden amerikai lakos pincéjében porszívónak kell lennie. Tettünk nem marad eredménytelen, valahol a ködös, távoli jövőben, egy pince sarkában lassan alakot ölt egy porszívó. Ha George Washington-nal elbeszélgetünk, alapszintű Amerika-ismereten és fa fogsort érintő elengedhetetlen higiéniai szokásokon túl, Washington és a cseresznyefák legendájának is utánajárhatunk. Mint ismeretes, nevezett személy ellenállhatatlan vágyat érez, hogy minden cseresznyefát kivághasson. Nagy pech, hogy nincs kéznél egy sem. Vagy mégis? De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzünk fel a padlásra. Ezt a ló keskeny folyosójáról tehetjük meg (csakúgy, mint a jövőben). A művész testvérpár Jed és Ned hálóhelyiségében vagyunk, ahol egy macska egeret kínoz éppen egy szakértő precizitásával. Vegyük fel a piros festéket. És most egy jó pontot gyűjtünk a Zöldektől, megmentjük az egeret! Ha Hoagie-val kényelmesen elhelyezkedünk a távolabbi matracon, semmi érdemleges sem történik, sokkal inkább akkor, amikor a macskához közelebbivel tesszük ugyanezt. A nyiszogó matrac felkelti a macska érdeklődését és odajön. Ennyi idő alatt azonban lehetetlen felkapni az egeret, ezért némi furfanghoz folyamodunk, nevezetesen kicseréljük a két matracot. Győzelem, miénk az egér! Itt az ideje, hogy harmadik hősünk, Laverne is szabaduljon reménytelen helyzetéből. Hoagie-val kezeljük le a ház mellett álló fát (kumquat tree) némi vörös festékkel, majd ezután vessük fel újra Washington előtt hitetlenségünket a róla elterjedt szóbeszéddel szemben. Szívesen ad egy kis demonstrációt rejtett favágói ambícióiból és egyetlen suhintással kivágja a fát, nem is sejtve mekkora jót tesz ezzel egy távoli jövőben. Laverne arcképe is megjelenik a kiválasztható személyek között, válasszuk is mindjárt ki. Mint tapasztalni fogjuk jelen (vagy jövő?) helyzetében Laverne némiképp „röghöz kötött”, mozgási tere egy energiapajzzsal védett szűk kis cella, amit ráadásul további három bizarr külsejű, bár kétségkívül ismerős személlyel kell, hogy megosszon. Ők hárman az Edison dinasztia kései leszármazottai, élükön a szakállas Zed Edisonnal. Beszélgessünk el vele és egy, az emberiség szempontjából szégyenletes jövőkép rajzolódik ki szemeink előtt, ahol az emberek a CSÁPok rabszolgái, sőt mi több háziállatai (és még annak sem a legjobbak az őr állítása szerint). Szó esik egy bizonyos „szépségversenyről” is ahol, a kiválasztott, szerencsétlen emberi lényeknek felcicomázva, mindenféle gusztustalan holmikban kell tetszelegniük uraik előtt. Felháborító! Ez ellen sürgősen tennünk kell valamit! Kéretkezzünk ki az őrtől a mellékhelyiségbe, nem kis vigadalmat okozva ezzel, mert hát ki hallott már olyat a jövőben, hogy az ember képes a mellékhelyiséget használni?! Mindenesetre kivezet bennünket a kertbe, tehát szabad az út a Chron-o-John felé. Adjuk át Bernard-nak a szikét, aki ezzel végre levezetheti összes gyermekkori traumáját Oozo bohócon, ráadásul egy „vihogó készülékkel” is gazdagabb lesz. Ha már Bernard-nál járunk, szerezzük meg a terem jobb oldalán látható csattogó fogsort. Ehhez a konyhaajtó mellett a földön látható rácsot kell először kinyitnunk, majd a menekülő fogsort finoman addig terelgetni a szobában, amíg csapdába nem esik az üregben. Hoagie korábban kivett egy levelet a postaládából, ami egy sikeres regénypályázatról szólt. Adjuk át Bernardnak. Pont erre van szükségünk, hogy felvidítsuk a letargia mocsarába egyre jobban besüppedő Dwayne-t (emelet, cukorka-automata melletti ajtó). Miután kiviharzott a szobájából máris mienk a poénos pisztoly. Sétáljunk vissza a megboldogult Oozo bohóc szobájába és ott vicceljük meg tömzsi, piromán beállítottságú barátunkat. Egy óvatlan pillanatban cseréljük ki az öngyújtós pisztolyt a poénos társára, majd bátran kérjünk még egy bemutatót a robbanó szivarokból. A hatás ezúttal elmarad, mi viszont gazdagabbak leszünk egy robbanó szivarral. A csattogó fogsort, az öngyújtós pisztolyt és a szivart adjuk át Hoagie-nak, aki történelmi pillanatokat fog átélni segítségükkel. Hoagie-é tehát a szó, első lépésként udvariasan kínáljuk meg Washington urat egy szivarkülönlegességgel. A detonáció magával ragadja e híres politikai személyiség remekbeszabott fa fogsorát, de sebaj, ajánljuk fel helyette tüstént a zsebünkben lapuló csattogó változatot. A kényszer nagy úr, Amerika híres gyermeke mégsem mutatkozhat pöszén, beesett arccal, Washington tehát elfogadja ajándékunkat. A csattogó fogsor pedig munkához lát, félreérthetetlen hangokat produkálva a nagy hazafi szájából. John Hancock a hangokból arra következtet, hogy Amerika Példaképe titkon vacog az ablaknál, ezért a fűtés indokolttá, a Hancock vállán nyugvó vastag takaró használata pedig okafogyottá válik. Kapjuk fel a takarót és irány a tető, ahol az említett készséggel fogjuk eltömíteni a füstölgő kéményt. Pánikhangulat tör ki a teremben, híres államférfiakat látunk önmagukból kivetkőzve, rémült fehérnép módjára, az ablakon át távozni. Immár senki sem akadályozhatja meg, hogy megszerezzük a Szuper-Elem második adalékát, az aranyat, melyet az asztalon találunk lúdtollformába öntve. A harmadik alkotóelem az ecet előállítása már kissé macerásabb, tegyük meg az első lépést Hoagie-val, mégpedig úgy, hogy a birtokunkban levő üveg bort helyezzük el a Thomas Jefferson előtt álló időkapszulába, ezzel mindjárt elégedetté is tesszük, mivel nem kell tovább törnie a fejét, hogy vajon mi is érdemes arra, hogy több száz évre elzárják az utókor számára.

Foglalkozzunk most egy kicsit Laverne-nel is. Mivel emberként enyhén szólva kirívunk a sok CSÁP közül, célszerű lenne álcázni magunkat. Türelemjáték következik, sétáljunk vissza az őrhöz, aki rögtön sittre vág bennünket. Panaszoljuk el neki, hogy rosszul érezzük magunkat, mire az orvoshoz kerülünk, aki rögtön kiszúrja, hogy szimulálunk, de siet valami találkozóra és ezért átmenetileg magunkra hagy bennünket. Hamar kapjuk le a falról a CSÁP-ok fizikai felépítését ábrázoló rajzot és angolosan távozzunk a helyiségből. Kint a folyosón fura csoportosulást láthatunk, ízléstelen ruhában, gyomorforgató hajzattal megáldott emberek várnak a megmérettetésre. Nézzünk körül kicsit a jövőbeli Edison kastélyban, menjünk mindjárt észak felé, ahol is egy folyosóra jutunk. A folyosón balról jobbra nézve három ajtó és egy futurista kandalló látható. A bal szélső ajtón át érkeztünk, az vezet tehát az előtérbe, ahol három, minden emberi méltóságuktól megfosztott embertársunk várakozik. A következő ajtó mögött van a cellánk, tehát ne rohanjunk be mindjárt ide eszetlenül, hacsak nem akarjuk újra eljátszani az egész kikérezkedési procedúrát. Jobbra haladva a következő ajtó a konyhát és a mosókonyhát rejti, utóbbi szinte alig változott Bernard kora óta. Még mindig zakatol a Bernard aprói segítségével beindított mosógép. Állítsuk le és vegyük ki belőle a teljesen összement pulóvert. A kandallón át a tetőre jutunk, ahol egy amerikai zászló lengedezik, egyelőre nincs semmi teendőnk itt. A kandalló mellett egy CSÁP üldögél, nála lehet jelentkezni az emberi „szépségversenyre”, de sajnos csak a tulajdonosunk teheti meg ezt. Sajnos az előcsarnokba érve nem adatik meg az a luxus, hogy elhagyhassuk az épületet, így hamarosan ismét meg kell kérnünk az őrt, hogy kísérjen egy kis „sétára” bennünket. Keressük fel a Chron-O-John-t és lőjük át a CSÁPokról szóló tervrajzot Hoagie-nak. Hoagie suttyomban elhelyezi azt a varrónő asztalán, mint legújabb zászlótervezetet, és a jövőben máris átalakul a tetőn lobogó amerikai zászló egy sokkal esztétikusabb és főleg hasznosabb tárggyá, amit már csak meg kell szereznünk Laverne-nel. Ehhez Bernard-dal menjünk fel a tetőre és szereljük le a zászlófelvonó kurblit és utaztassuk át Laverne-hez. Elkerülhetetlen ismételt a börtönbe jutásunk, de mindjárt látogassuk is meg a börtönorvost. A vizsgálóból kiosonva a kandallón át irány a tető és a kurbli segítségével mienk a pompás vörös-fehér sávos CSÁPruha. Használjuk is tüstént, Laverne-ről alkotott összképen már semmit sem változtat ez a kis beavatkozás, közlekedésünket viszont merőben megkönnyíti az álca. Teszteljük is mindjárt a kandalló mellett várakozó, regisztrációért felelős CSÁPpal. Szívélyesen fogad bennünket és át is nyújt egy versenyre szóló nevező-cédulát. Elmondása alapján a versenyben a zsűri három kategóriában hirdet győztest: legszebb mosoly, legszebb haj és leggöndörebb kacaj. Szabad a pálya, nézzünk körül Laverne-nel az új göncünkben. Beszélgethetünk is a várakozó versenyzőkkel, de az ősi falióra mögött megbúvó ősi laboratóriumba nem enged be bennünket az őr. Menjünk fel az őr mellett az emeletre és a folyosón szedjük ki a, Bernard korából itt maradt, hűtőszekrényből a jéggé fagyott hörcsögöt.

Mindjárt az első ajtó mögött egy ismerős tárgyra, az időkapszulára lelünk, amit fel is nyithatunk, ha Hoagie-tól kölcsön vesszük kis időre a konzervnyitóját. Az időkapszula teljesítette feladatát, mélyéről egy üveg ecetet emelhetünk ki, megvan tehát Hoagie harmadik alkotóeleme is, már csak át kell adnunk neki. Hoagie azonnal továbbítja is a dokinak és rövid kopácsolás, fúrás-faragás után megszületik a nagy mű a Szuper-Elem, amit ne felejtsünk el elemelni a doki szekrényéről.
Most egy kicsit adjuk át Bernard-nak a terepet. A tetőn a második ablakon betekintve az összekötözött profra leszünk figyelmesek. Fejünkben ördögi terv kezd alakot ölteni. Szabadítsuk meg a dokit a köteleitől és az így nyert hosszú kötelet vessük át a tetőn látható csigán. Séta le a ház elé, ahol is nem éppen a legszívderítőbb módon fogjuk a múmiát a lelógó kötél végéhez csatlakoztatni. Végül is… neki már úgyis mindegy, nem? Ismét fel a tetőre, ahol egy erőteljes rántással (pull) az emeleti szobába liftezzük a megboldogultat. Most, hogy már két gyolcsba bugyolált test található egyazon szobában, felmerülhet egy csere lehetősége. Próbáljuk meg lebillenteni a dokit az ágyról. Nem jó ötlet, bejön az IRS-es figura és újra visszarakja. Próbálkozzunk egy repülőváltóval, lökjük le a dokit és varázsoljuk a helyére a jobblétre szenderült kuzin porhüvelyét (a múmiát kell használni a profon). Ez sem jó, a szemfüles nemzetbiztonsági tag észrevesz valami különbséget. Ja persze a szín! Hoagie-tól kölcsönvett piros festékkel pillanatok alatt megszüntethetjük ezt a problémát is, próbálkozzunk meg most a cserével. Bejött, már csak egy kis csomózás a földön heverő doki lábán és már ereszthetjük is le a tetőről. A kissé szerencsétlenre sikeredett leeresztés után első dolgunk legyen életet lehelni az őrült tudósba. Ehhez először a tölcsért kell elhelyeznünk a szájába, majd a valódi kávét tartalmazó kanna („R” feliratú) tartalmát beleborítani abba. A végeredmény hátborzongató, de tagadhatatlanul hatásos: a doki eszméletére tér. Térjünk is mindjárt a tárgyra, írassuk alá vele a szerződést. Némiképp kötekedő fajta, a párbeszéd alkalmával először az utolsó mondatot válasszuk, majd a második fordulóban az elsőt. Az aláírt szerződést Hoagie segítségével postázzuk a múltban. Beindul a láncreakció, a jelenben megcsörren a telefon Fred Edison irodájában. A vonal másik végén egy hallhatóan megszeppent, vezető beosztású ember beszél, egy bizonyos számítógépes játékokat forgalmazó cégtől és kényszeredetten beismeri, hogy a régi pereskedés tárgyát képező szerződést megtalálták egy ősrégi irat halom alján. Az ügyvédek egybehangzó tanácsára a cég hajlandó 2 millió dollárt csengetni, hogy úgymond elkerüljék a további problémákat. A pénz rögtön meg is jelenik a prof bankszámláján. Mivel nálunk van a bankszámlakönyv, nincs más dolgunk, mint az első kezünkbe akadó telefonon megrendelni a valódi gyémántot. A szállítás valóban villámgyors, a gyémánt fénysebességgel házhoz szállítva, beüzemelve, minden készen áll a cimborák vissza hozatalához.

Foglalkozzunk egy kicsit Hoagie-val. Birtokunkban van a Szuper-Elem csak éppen nincs feltöltve. Mivel a szekér letisztogatása és eleve az, hogy egy vérbeli rocker dolgozni kényszerül félig meddig kivívta az égiek nemtetszését, talán érdemes lenne a természet erejét segítségül hívni. Ben Franklin szobájában már korábban észrevehettünk egy eregetnivaló sárkány prototípusának vázlatát, tehát már csak egy kis serkentésre van szükség és a mű elkészül. Serkentésen itt azt értem, hogy ellátjuk a tudóst egy stabil sárkány megépítéséhez elengedhetetlen strapabíró alapanyaggal, a laborköpeny pont megfelelő. Itt kivételesen nem a USE parancsot, hanem a GIVE parancsot használjuk. A sárkány elkészült és hősünk a domboldalon találja magát Benjamin Franklin és a láthatóan barátságtalan időjárás társaságában. Következik a puding próbája. Ben Franklin kiadja a röptetésre vonatkozó utasításait, mi pedig ezt követően gyorsan helyezzük el a Szuper-Elemet a sárkányon. Amikor Benjamin Franklin elkiáltja magát, hogy „NOW” akkor lökjük meg a sárkányt (PUSH KITE). A sárkány egy rövid légi bemutatót követően összetűzésbe kerül a statikus elektromossággal odafent, kényszerleszállása tehát elkerülhetetlen. Hoagie viszont gazdagabb lesz egy feltöltött Szuper-Elemmel, amit rögtön vigyünk is a Chron-O-John-hoz és hozzuk működésbe vele azt (USE BATTERY ON PLUG). Hoagie készen áll az időutazásra.

Mostantól Laverne-é a szó. Van tehát egy nevezési lapunk az emberi „szépségversenyre” csak emberünk nincs. Az emeleten, a második ajtó mögött, egy kissé zsúfolt raktárszobára lelünk némi Elvis-es beütéssel. Itt van a mi emberünk: Ted a múmia. Vegyük fel a hosszabbító zsinórt a fal mellől. Kapjuk fel a szekrényről a görkorcsolyát és illesszük a múmia lábaira. Már csak egy kis taszajtás és Ted elfoglalja helyét a versenyzők között. Menjünk egy szobával arrébb, ahol a matuzsálem korú lila CSÁPot találjuk. Beszélgessünk ügyesen vele, tüntessük fel magunkat minél autentikusabb CSÁPnak és ő boldogan meg fogja osztani velünk ördögi tervét: egy kicsinyítő gépet tervezett az emberi faj végső megsemmisítésére. Ha továbbmegyünk hátra, a folyosón a végén egy üvegvitrin mögött megcsodálhatjuk a díjakat, többek közt egy kétszemélyes vacsorameghívót. A verseny is ezen a folyosón fog zajlani. Sétáljunk vissza a földszintre és véglegesítsük Ted nevezését a nevezési kártya elhelyezésével. Miután rátűztük Ted-re a kártyát, el is kezdődik a verseny, ahol ha törik ha szakad meg kell nyernünk a főnyereményt. E sorok írójának véleménye szerint alaphelyzetben is Ted a nyerő, de sajnos erről Laverne segítségével meg is kell győznünk a bírákat. A cél szentesíti az eszközt, mint köztudott, úgyhogy ne válogassunk az eszközökben. Látogassuk meg a versenyt. Harold a kékhajú, öntelt jelölt kivételével más nem fog szóba állni velünk, az ő idegesítő dumája pedig kezdi kihozni Laverne-t a béketűréséből. Lássunk inkább munkához, elsőként próbáljunk javítani Ted érzelemmentes ábrázatán, Hoagie szívesen átadja nekünk a ló protézisét e célra. A mosoly meggyőző, jöhet a frizura alakítása. Mivel Ted jelenlegi állapotában híján van mindennemű szőrzetnek, nekünk kell fabrikálni egyet, mégpedig Hoagie spagettiéből, amit hála a női szépérzéknek Laverne pompás frizurává alakít Bernard villája segítségével. A mosoly és a frizura ok, már csak a megfelelő kuncogásról kell gondoskodnunk, Bernard siet a segítségünkre az Oozo bohócból kioperált röhögő egységgel. A végeredmény egy rettenetesen elcsúfított és ritmikusan röhögcsélő múmia, pont ideális a CSÁPok kifinomult (a kifordult talán jobb kifejezés) ízléséhez. Jobbra haladva a bírákba botlunk, hívjuk őket egy gyors elődöntőre, mondjuk bíráltassuk el velük a legszebb hajat (első sor a párbeszédnél - BEST HAIR). El vannak ragadtatva múmiánk frizurájától, de végül Harold-ét egy hajszállal jobbnak vélik. Nem baj, mienk lehet a legszebb mosoly, hívjuk ismét a bírákat (második sor a párbeszédnél - BEST SMILE). Múmiánk mosolyát kellően szélesnek és hosszantartónak ítélik, de a Harold gyerek szikrázó fehér fogsorával összehasonlítva alulmarad. Nincs más hátra, próbálkozzunk a harmadik kategóriával: a legszebb nevetés (harmadik sor a párbeszédnél - BEST LAUGH). Ez a szemét Harold itt is jobbnak bizonyult, valahogy el kell tűntetnünk a képből, mire a végső megmérettetés elkezdődik. Ha Bernard inventory-jában körülnézünk, szinte kínálni fogja magát a megoldás. Hát persze a műokádék! Helyezzük el Harold előtt a padlóra és fennhangon sikítsuk el magunkat, hogy valaki rosszul lett. Az orvos CSÁP tüstént a helyszínre siet és konstatálja a tényt. Harold hiába tagad, diszkvalifikálva lesz, megnyitva előttünk az utat fényes győzelmünk felé. Szólítsuk hát újra a bírákat a legszebb haj díjának odaítélése céljából. Abszolút siker!

Ezen felbuzdulva citáljuk őket oda sorban a legszebb mosoly és a leggöndörebb kacaj díj reményében. Miénk a győzelem és vele a kupa és a vacsorameghívó is. A vacsorameghívóval sikeresen közömbösíthetjük az Edison-ékat őrző strázsát a börtönben. Kikapcsoljuk a védőpajzsot és meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy a raboknak eszük ágában sincs megszökni. Jó nekik itt bent, mondja az öreg Zed Edison, kint csak a ragadozók, az üldözésükre küldött CSÁPok és, nem utolsó sorban, rémisztő büdös borzak várnának rájuk. Menjünk ki az épület elé. Jobbra haladva, a léckerítés alól egy félénk macska bújik elő, de közeledtünkre azonnal fedezékbe vonul. A Warner Bros rajzfilmjein felnőtt generáció bizonyára emlékszik még a szerelmes borzra, aki az őrületbe kergetett egy tévedésből lefestett hátú macskát. A megoldás tehát adott, menjünk a kerítéshez és a hibajavító festékkel (ha jól emlékszem Bernard-nál van) fessük meg a deszka alját. A cicus újra előmerészkedik, unottan végigtekint magán, az összes szőr felmered a hátán és észveszejtve menekül fel a bejárat feletti tetőrészre. Lecsalogatni onnan gyerekjáték Hoagie egerével. A csapdába csalt álborzzal látogassunk ismét a börtönblokkba. A reakció még a legmerészebb álmainkat is felülmúlja, az Edison család egyöntetű sikítással, hangsebességgel távozik a cellából, majd az épületből, végül a környékről. Ezzel egy csapásra a régi falióra előtt posztoló őr problémáját is megoldottuk. Menjünk a futurista konyhába és a mikrosütőben olvasszuk fel a hörcsögöt Laverne kötelező, „ezt meg ne próbáljátok gyerekek otthon…” kezdetű tanmeséje keretében. És most irány a falióra mögött rejtőző szoba. A nálunk levő felolvasztott, ám most nedves, fázós és rosszkedvű hörcsögre adjuk rá a miniatűr pulóvert és rakjuk a generátor meghajtó-kerekébe. Egy beépített védelmi rendszer (á’lá Indiana Jones) ideiglenesen kivonja Laverne-t a forgalomból, a hörcsög pedig az egérlyukba menekül. Ugye milyen jó, hogy egy „bölcs ember” valamikor a régmúltban törvénybe iktatta, hogy minden amerikai pincéjében legalább egy porszívó kell, hogy legyen! Szippantsuk ki őkelmét a lyukból és némi portalanítás után immár sikerrel alkalmazhatjuk őt a generátornál. Vegyük fel a földről a keréktárcsát. Már csak a hosszabbítót kell kivezetnünk a Chron-O-John-hoz. Ezt kívülről tudjuk megtenni, úgy, hogy először a hosszabbítót kötjük rá a Chron-O-John dugójának végére, majd a zsinór másik felét bevezetjük a kis ablakon. Vissza a pincébe és a hosszabbítót dugjuk rá a generátorra. Felgyorsulnak az események, az őrült prof beindítja a masinát és visszahozza a két időutazót. Kár azonban örülni, ugyanis azonnal vissza akarja küldeni őket egy nappal ezelőttre, hogy megakadályozzák őt, veszélyes vegyszereket előállító gépének beindításában. Hőseink nem lelkesednek igazán az ötletért, sőt kézzel lábbal tiltakoznak ellene, olyannyira, hogy nem is veszik észre amint a lila CSÁP közben a hátuk mögé oson és elcseni az egyik Chron-O-John-t. Még fel sem ocsúdnak a meglepetésükből, amikor feltűnik a zöld CSÁP is és lila társa után veti magát a második Chron-O-John-nal. Mivel tudják, hogy a zöld CSÁP esélytelen lila fajtársa megfékezésében, hőseink kénytelenek a megsegítésére indulni. Hárman begyömöszölik magukat az utolsó „idővécébe” és már el is enyésznek, fülükbe sajnos már nem jut el a prof kiáltása: „…hárman egyszerre ne! Nem láttátok a Légy című filmet???!!!”.

A tegnapban járunk és ahogy az várható volt a kastély előtt a zöld CSÁP összekötözött teste vonaglik. Megérkezik a Chron-O-John is és (amit most írok az nyelvtanilag nem, de a történet szempontjából tökéletesen helyes) KILÉP belőle a hőseink. Mivelhogy ők már egy test egy lélek (és három fej). Ez még a kisebbik probléma lenne, de közben a lila CSÁP sem tétlenkedett, egész hadsereget klónozott magából az emberiség végső lerohanására. Végső horrorként megjelenik a jövőbeli szakállas matuzsálem CSÁP is, hogy végre élőben próbálhassa ki a kifejlesztett kicsinyítő sugarat lövellő kézi készülékét. Agg kora ellenére meglepően pontos kézzel céloz, hőseink tehát már leredukált méretben érik el a kastély bejáratát. Meneküljünk fel az emeletre és próbáljunk bemenni a cukorka-automata melletti ajtón. Az öreg CSÁP azonban ismét résen van, tehát ide már mini méretben jutunk be. Szaladjunk át az egérlyukon a másik szobába. Mihelyst visszanyerjük eredeti méretünket, vegyük fel a bowling golyót az asztalról és irány a falióra mögötti labor. Lent egy egész regimentnyi lila CSÁP fogad bennünket, de semmi pánik, egy biztos kezű gurítás a golyóval és már romba is dőlt a díszes társaság. Kár lenne már most örülni, mert felbukkan az öreg CSÁP is, akivel szócsatát kell vívnunk. Próbáljunk meg érdeklődni az emberiség ellen érzett leküzdhetetlen ellenszenvéről (az első kérdés, ha minden igaz), majd próbáljuk meg kiveséztetni vele a témát (ismét az első), így, jó pszichológusként, szépen rávezetjük őt dühe valódi célpontjára: Fred Edisonra. Mintegy mellékesen említsük meg neki, hogy talán utálata valódi tárgyára kellene lőni. Kapva kap az alkalmon, így már későn veszi észre a prof fején levő orvosi tükröt. A lövés visszapattan és most a piciny, szakállas lila csápon a sor, hogy kimagyarázza magát a slamasztikából. Triumvirátusunk szemlátomást nem kívánja végighallgatni a meséjét és postafordultával hidegebb éghajlatra, a volt Keleti Ellenség hírhedt pusztaságába száműzik.

Az epilógusban hőseinknek szembe kellene nézniük szétválasztásuk műtéti lehetőségeivel. Egy röntgen készülék szerencsére még időben kimutatja, hogy sajátságos összenövésük pusztán külsődleges, értve ez alatt azt, hogy tulajdonképpen Laverne szoknyájába szorultak mindahányan. Egy gyors pirulás, kínos mosolygások, eszevesztett öltözködés és már fut is a stáblista (amiről a Lucas Arts fan-ok tudják, hogy kötelező végignézni, hiszen a végén van a csattanó), előtérben pedig diadalmasan lobog a CSÁPok zászlaja.

Manusz (2008.09.15.)