Most, hogy újra elkezdtem játszani a régi DOS-os kalandjátékaimmal nagy segítségemre volt a kalandok beizzításában Gamma cikke az adventuregames.hu oldalon. Mivel remek írásnak találom, megosztom veletek egy kícsit feltunningolva. Olvassátok és kalandra fel!A kalandjátékok aranykorszaka a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulópontja, épp ezért mi kalandjátékosok – más stílusú játékosokkal ellentétben – sűrűn játszunk akkori darabokkal. Igen ám, de a számítástechnika rettentő gyorsan fejlődik, és bizony egy 1992-es játék fejlesztői még elképzelni sem tudták, mi is lehet az a P4.
Mit lehet tehát csinálni, ha egy régi (vagy egy kevésbé régi) kalandjáték nem akar elindulni a gépünkön? Valószínűleg egy 2000 előtti kalandjáték semmiképp sem a gyengébb videokártyánk, vagy a kevés memóriánk miatt nem hajlandó futni, a legtöbb esetben kompatibilitási-probléma áll a háttérben. Szerencsére több mód is van, hogy ezeket a régi de csodálatos műveket ma is élvezni tudjuk! Ez a rovat arról fog szólni, hogy az egyes játékokat amiként lehet futtatni Windows XP-n és – remélhetőleg – a fölött is.
Azonban mivel én sem rendelkezem a világ összes játékával, elmondom az én általános szabályaimat, mihez szoktam kezdeni, mikor beüt a krach.
Néhány programot rögtön érdemes beszereznünk, szerencsére freeware mind. A két legfontosabb:
Azonban mivel én sem rendelkezem a világ összes játékával, elmondom az én általános szabályaimat, mihez szoktam kezdeni, mikor beüt a krach.
Néhány programot rögtön érdemes beszereznünk, szerencsére freeware mind. A két legfontosabb:
- ScummVM (http://www.scummvm.org/downloads/) és
- DosBox (http://www.dosbox.com/download.php?main=1),
ezeket mindenképp töltsük le, ha DOS-os játékról van szó. Érdemes lehet még néhány progit betárazni, de ezek nem fognak olyan sűrűn előkerülni, mint a fönti kettő. Megragadnám az alkalmat, és elmondanám a DOS-os játékokkal kapcsolatban az észrevételeimet: ki gondolná, de a legkevesebb baj a DOS-os játékokkal van. Én eddig minden DOS-os kalandjátékomat tökéletesen tudtam futtatni, volt, ahol trükköznöm kellett ugyan, de végül működött. Az igazi kihívás a csak Windows 3.1-re és Win 95-re íródott játékoknál van, mivel maga a Microsoft sem gondolta talán, hogy a következő generáció (azaz a Windows NT) lép a DOS-alapú Windowsok helyébe (az az óta készült Win oprendszerek NT-alapúak). Így ha elmélyedünk a régi kalandjátékok közt, még a DOS-os játékokkal lesz a legkevesebb bajunk. De mit lehet tenni, ha egy régi Wines kalandjáték nem akar megmoccanni? Ebben az esetben nehezebb dolgunk van, hisz nincs egy egységes emulátor (a Virtual PC-re azért lejjebb még kitérek), így sok-sok különböző praktika marad.
A legfontosabb és legalapvetőbb, az a Win XP alatt (és Vistán illetve Win7-en, mivel mindkettő teljesen kompatíbilis az XP-vel) működő kompatibilitás-beállítás. A Win XP kicsit gyengén, de elméletileg kompatíbilis lefelé. Ehhez a beállításhoz úgy férhetünk hozzá, hogy egy fájlon jobb egérgombbal klikkelünk, megnyitjuk a tulajdonságait és ott a Kompatibilitás fülre megyünk. Ez a legelső dolog, amit tehetünk, ha egy Windows-ra írt játék nem indul. A Kompatibilitási fülön belül több opció is van. Szerintem általánosságban elmondható, hogy ha egy játék nem akar indulni, először próbáljuk végig a felkínált kompatibilitási módokat (bár a Windows 98 volt eddig a leggyakoribb opció, ami működésre bírta a programot nálam). Lejjebb újabb beállításokat találunk. Ha a Kompatibilitási mód önmagában nem működik, elképzelhető, hogy a játék videó-problémák miatt nem hajlandó futni. Érdemes minden rubrikát bejelölni, így a játék 640*480-as képfelbontásban (indításkor a képernyőnk automatikusan átáll), 256 szín mélységben, a Windows XP képi témái és szolgáltatásai nélkül indul. Ha a játék eleve nagyobb felbontású, mint 640*480, hogy ne csorbítsuk meg az élményt, talán elég, ha csak a képi témákat és a speciális szövegszolgáltatásokat tiltjuk le.
A Windows kompatibilitási módját használhatjuk bármilyen programfájlon, de elsősorban játékok telepítőihez és indítófájljaihoz lesz jó. Viszont sajnos tízből legalább hat alkalommal így sem indul be a játékunk.
A legfontosabb és legalapvetőbb, az a Win XP alatt (és Vistán illetve Win7-en, mivel mindkettő teljesen kompatíbilis az XP-vel) működő kompatibilitás-beállítás. A Win XP kicsit gyengén, de elméletileg kompatíbilis lefelé. Ehhez a beállításhoz úgy férhetünk hozzá, hogy egy fájlon jobb egérgombbal klikkelünk, megnyitjuk a tulajdonságait és ott a Kompatibilitás fülre megyünk. Ez a legelső dolog, amit tehetünk, ha egy Windows-ra írt játék nem indul. A Kompatibilitási fülön belül több opció is van. Szerintem általánosságban elmondható, hogy ha egy játék nem akar indulni, először próbáljuk végig a felkínált kompatibilitási módokat (bár a Windows 98 volt eddig a leggyakoribb opció, ami működésre bírta a programot nálam). Lejjebb újabb beállításokat találunk. Ha a Kompatibilitási mód önmagában nem működik, elképzelhető, hogy a játék videó-problémák miatt nem hajlandó futni. Érdemes minden rubrikát bejelölni, így a játék 640*480-as képfelbontásban (indításkor a képernyőnk automatikusan átáll), 256 szín mélységben, a Windows XP képi témái és szolgáltatásai nélkül indul. Ha a játék eleve nagyobb felbontású, mint 640*480, hogy ne csorbítsuk meg az élményt, talán elég, ha csak a képi témákat és a speciális szövegszolgáltatásokat tiltjuk le.
A Windows kompatibilitási módját használhatjuk bármilyen programfájlon, de elsősorban játékok telepítőihez és indítófájljaihoz lesz jó. Viszont sajnos tízből legalább hat alkalommal így sem indul be a játékunk.
Nézzük, DOS-os játéknál mi a teendő!
Miután szépen letöltöttük és felinstalláltuk a ScummVM és a DosBox legfrissebb verzióit, már örülhetünk: nagy valószínűséggel nincs az a Dos-os játék, ami kifoghat rajtunk! A ScummVM borzasztóan egyszerű emulátor, mindössze annyit követel csak meg, hogy a játék futtatásához szükséges ÖSSZES fájl egy helyen, egy könyvtárban legyen. Hogy mely fájlokra van szüksége, azt a ScummVM wiki-oldalán megtaláljuk (http://wiki.scummvm.org/index.php/Datafiles). Sajnos a lista koránt sem teljes, de a főbb támogatott játékok itt vannak. Nyugalom, azért én csinálok majd a lista alapján lépésenkénti leírásokat.
ScummVM akcióban
Miután a szükséges fájlok egy mappába kerültek, nyissuk meg a ScummVM-met, majd az Add gombbal keressünk rá erre a mappára. Ha a program megtalálta a játékot, jöhet a finomhangolás ízlés szerint: a Graphics menüpont alatt tehetünk egy szűrőt a képre (jómagam a Super2xSai-t használom), ezekkel elmoshatóak a pixelek és egy szebb grafikát kaphatunk. A legfontosabb, hogy az Audio menüpont alatt jelöljük be az Override Global Audio Settings fülecskét és a Text and Speechnél keressük meg a Speech and Subtitles opciót, így kerül felirat a játékba. A többi beállításnál még variálhatjuk a MIDI-kimenetet, a hangerőt (néha jól jön) és a mentések helyét, de nem igazán érdemes. Ezután leokézzuk a beállításainkat és már játszhatunk is a játékkal. A ScummVM nagyon egyszerű program, viszont cserébe nem túl sok játékot ismer. A DosBox lényegében minden DOS környezetre írt programot képes futtatni, viszont a használata bonyolultabb.
DosBox akcióban
A DosBox mappájában a régebbi verzióknál találhattunk egy config fájlt (dosbox.CONF), a legfrissebb verzióban viszont egy kódot kell beírni a DosBox parancssorába, hogy megjelenjen ez a fájl. A 0.73-mas DosBoxba tehát ezt a kódot pötyögjük be: „config –writeconf dosbox.conf”. A konfigurációs fájl ezután ott figyel a DosBox könyvtárában, nyissuk is meg gyorsan a jegyzettömbbel!
Rengeteg állítási lehetőségünk van, de elsősorban csak kettőre lesz szükségünk. Az első a CPU menüpont alatt lévő core, cycles, cycleup és cycledown értékek lesznek. Hogyha a játékunk valamiért rettentően lassú, írjunk be nagyobb számot a cycles értékhez, ha viszont már túl gyors, és emiatt akadozik, csökkentsük. Én Core 2 Duo processzor mellett 20000-es cycles értéket használok, de ez abszolút számítógép- és játékfüggő.
A konfigurációs fájl legfontosabb része a legalján van. A „# Lines in this section will be run at startup” sor alá írhatjuk a mountolást, azaz hogy a DosBox mit ismerjen fel merevlemeznek, mit floppy-nak és mit CD-nek. Akár azt is beállíthatjuk, hogy a DosBox által látott C merevlemez valójában az F:\Jatekok legyen. A mountolást a következő módon írhatjuk le, hogy a DosBox megértse (fontos, hogy még ha a mi gépünkön nem is C a merevlemez és nem D a CD-ROM, a DosBox így lássa őket, mert a régi DOS-os játékok ezt a felállást kedvelik inkább!):
ScummVM akcióban
Miután a szükséges fájlok egy mappába kerültek, nyissuk meg a ScummVM-met, majd az Add gombbal keressünk rá erre a mappára. Ha a program megtalálta a játékot, jöhet a finomhangolás ízlés szerint: a Graphics menüpont alatt tehetünk egy szűrőt a képre (jómagam a Super2xSai-t használom), ezekkel elmoshatóak a pixelek és egy szebb grafikát kaphatunk. A legfontosabb, hogy az Audio menüpont alatt jelöljük be az Override Global Audio Settings fülecskét és a Text and Speechnél keressük meg a Speech and Subtitles opciót, így kerül felirat a játékba. A többi beállításnál még variálhatjuk a MIDI-kimenetet, a hangerőt (néha jól jön) és a mentések helyét, de nem igazán érdemes. Ezután leokézzuk a beállításainkat és már játszhatunk is a játékkal. A ScummVM nagyon egyszerű program, viszont cserébe nem túl sok játékot ismer. A DosBox lényegében minden DOS környezetre írt programot képes futtatni, viszont a használata bonyolultabb.
DosBox akcióban
A DosBox mappájában a régebbi verzióknál találhattunk egy config fájlt (dosbox.CONF), a legfrissebb verzióban viszont egy kódot kell beírni a DosBox parancssorába, hogy megjelenjen ez a fájl. A 0.73-mas DosBoxba tehát ezt a kódot pötyögjük be: „config –writeconf dosbox.conf”. A konfigurációs fájl ezután ott figyel a DosBox könyvtárában, nyissuk is meg gyorsan a jegyzettömbbel!
Rengeteg állítási lehetőségünk van, de elsősorban csak kettőre lesz szükségünk. Az első a CPU menüpont alatt lévő core, cycles, cycleup és cycledown értékek lesznek. Hogyha a játékunk valamiért rettentően lassú, írjunk be nagyobb számot a cycles értékhez, ha viszont már túl gyors, és emiatt akadozik, csökkentsük. Én Core 2 Duo processzor mellett 20000-es cycles értéket használok, de ez abszolút számítógép- és játékfüggő.
A konfigurációs fájl legfontosabb része a legalján van. A „# Lines in this section will be run at startup” sor alá írhatjuk a mountolást, azaz hogy a DosBox mit ismerjen fel merevlemeznek, mit floppy-nak és mit CD-nek. Akár azt is beállíthatjuk, hogy a DosBox által látott C merevlemez valójában az F:\Jatekok legyen. A mountolást a következő módon írhatjuk le, hogy a DosBox megértse (fontos, hogy még ha a mi gépünkön nem is C a merevlemez és nem D a CD-ROM, a DosBox így lássa őket, mert a régi DOS-os játékok ezt a felállást kedvelik inkább!):
mount D E:\ -t cdrom
(az E a CD-ROM meghajtó VALÓDI jele, de az E-t a DosBox immár D-nek látja!)
mount C F:\
(az F a merevlemez valódi jele és ezt a DosBox mostantól C-nek látja!) Amennyiben az előbb említett könyvtárat akarnánk merevlemezként használni, a következő metódus szerint járjunk el:
mount C F:\Jatekok\
(ahol a Jatekok egy könyvtár az F:\ merevlemezen, de ezt a DosBox a C:\ gyökérkönyvtárnak fogja látni). Ezek lesznek a legfontosabb mountolási kódok. A mount sorok alá írjuk be, hogy a DosBox indításakor melyik mappában kezdjen. Figyelem! Hogyha a C:\ -re az F:\Jatekok könyvtárat állítottuk be, akkor ha azt írjuk be, hogy a C:\ gyökérkönyvtárban induljon, valójában az F:\Jatekokban fog indulni! Ezt fontos észben tartani! Hogyha van egy JackOrlando könyvtárunk az F:\Jatekokon belül (tehát F:\Jatekok\JackOrlando), és azt akarjuk, hogy a DosBox indításakor ebben a könyvtárban kezdje a navigálást, ezt írjuk be: C:\Jack Orlando (hiszen a C:\ az egyenlő az F:\Jatekokkal). Tehát a DosBox konfigurációs fájl vége ilyen stílusban néz ki:
- mount D E:\ -t cdrom
- mount C F:\Jatekok
- C:
Hogyha van egy régi DOS-os de CD-ROM-os játékunk, először a DOS alatt kell telepítenünk. Ehhez ilyen formában kell a mount kódokat beírnunk, hogy a DosBoxot indítva rögtön a telepítő induljon el:
mount D E:\ -t cdrom
(ahol az E:\ helyére a mi valódi CD-ROM drive-unk betűjét írjuk be)
mount C F:\Jatekok
(ha azt akarjuk, hogy az F:\Jatekok legyen a C:\ gyökérkönyvtár)
D:\INSTALL.BAT
(feltételezvén, hogy a CD-ROM-on a telepítő nem egy külön könyvtárban van). Ha minden jól megy, a DosBoxot megnyitva rögtön indul a játék telepítője. A telepítőben általában mi adhatjuk meg, hogy a játék hova települjün de FONTOS, hogy ha csak annyit adunk meg, hogy C:\, akkor azt valóban a C:\-re DE az általunk megadott C:\-re, tehát az F:\Jatekokba fogja a DosBox és a játék telepítője a játékot installálni. A telepítés után jobb esetben rögtön a játék mappájába ugrik a parancssor (tehát ha például a ToonStruckot telepítettük, a telepítés után a C:\TONSTRK mappába kerülünk (most sem szabad természetesen elfelejteni, hogy ekkor valójában az F:\Jatekok\TONSTRK könyvtárban vagyunk). Itt írjuk be a DIR parancsot, hogy a Dos kilistázza a könyvtár tartalmát, majd keressük meg az indítófájlt (ami általában vagy .bat vagy .exe kiterjesztésű), pötyögjük be a fájl nevét és nyomjunk entert. Jelen esetben tegyük fel, hogy a ToonStruck indítófájlja a TONSTRK.bat. Ha ezután kilépünk a DosBox-ból, de később újra játszanánk a ToonStruck-kal, írjuk át a mountolási kódok alatti indítóparancsot. Tehát a mount kódok maradnak a korábban megadottak, de be kell állítanunk, hogy a DosBox indításakor ne a CD-ROM-on lévő ToonStruck telepítővel induljon, hanem a már feltelepített játék indító TONSTRK.bat-jával. Tehát a metódus a következő:
- mount D E:\ -t cdrom
- mount C F:\Jatekok
- C:\TONSTRK\TONSTRK.bat
(amennyiben a játék ide lett telepítve természetesen!). Ha ügyesek voltunk, a DosBox-ot elindítva rögtön indul a játék, és a DOS-emulátorunk a CD-ROM-ot is megtalálja közben! Teljes képernyőre az ALT+ENTER gombkombinációval ugorhatunk, és onnan ugyanezzel léphetünk vissza ablakba. A legtöbb esetben CD-ROM-os DOS-játékokat így kell beindítani, azonban akadnak kivételek is (a rovat főleg ezekkel fog foglalkozni). A DosBox internetes oldalán tájékozódhatunk, hogy a program mely játékokat milyen szinten képes kezelni – vagy épp nem kezelni - (http://www.dosbox.com/comp_list.php?letter=a).
A DosBox-on kívül a másik kiváló DOS-emulátor (pontosabban hangkártya emulátor MS Windows NT/2000 és DOS rendszerekhez) a VDMSound nevű program, de ez egy jóval bonyolultabb emulátor. Használata dióhéjban: miután feltelepítettük a programot (http://sourceforge.net/projects/vdmsound/) a DOS-os fájlokra jobb gombbal kattintva megjelenik egy VDMSoundhoz kapcsolódó opció a legördülő menüben, azaz a „Run with VDMS”. Erre klikkeljünk! Megjelenik a VDMSound saját varázslója. Két különböző konfiguráció közül választhatunk, az alapértelmezett és a custom. Ha a program az alapértelmezett beállításokkal nem fut jól (általában így szokott lenni), a custom-re lesz szükségünk. Ha ezt választjuk, a next gomb után ismét két opció közül választhatunk: vagy írunk rögtön egy saját konfigurációt, vagy betöltünk egy korábbit.
Először válasszuk a „Create a new configuration from scratch”-et. A next után az Advanced gombra kattintva jönnek elő a beállítható dolgok, és itt lesz szükségünk egy kis programozói tudásra. Beállíthatjuk az emulálási környezetet, a hangkártya-szimulációt, az alapvető könyvtárakat és a teljesítményt. Nem mennék bele a VDMSound ezen részének alaposabb ismertetésébe, mert tapasztalataim szerint a sokkal egyszerűbben kezelhető DosBox is képes minderre, csak sokkal kézzelfoghatóbb beállítási felületet tud nyújtani, mint a haladó játékbuherátorok számára fejlesztett VDMS. Ha leokézzuk a konfigurációt, és a next gombra kattintunk, kész a beállítás, a konfigurációs fájl meg fog jelenni a DOS-fájl könyvtárában, és ha rákattintunk, a mi beállításaink szerint fog futni a program. A DOS-ról egyelőre ennyit.
Visszakanyarodván a Windows-hoz, megígértem, hogy írók egy-két szót a Virtual PC nevű programról. A Virtual PC egy Microsoft által fejlesztett szoftver, ami azt teszi lehetővé számunkra, hogy a Windowsunkon belül létrehozzunk egy önállóan létező „ál-számítógépet”, amire felinstallálhatunk akár a mi Windowsunktól teljesen különböző op-rendszert is. Op-rendszert természetesen nem adnak a Virtual PC-hez, mi csak magát a programot tölthetjük le: (http://www.microsoft.com/windows/virtual-pc/). A Virtual PC-ben megadhatjuk, hogy a „számítógép-a-számítógépben”-ünk milyen legyen, mekkora teljesítményre legyen képes és milyen drivereket ismerjen fel, illetve mekkora kapacitású merevlemezzel legyen felvértezve (figyelem, ha beállítjuk, hogy legyen egy 1 gigás merevlemezünk, az valóban el fog vonni a gépünkről 1 gb-ot, tehát csak ésszel állítgassunk!). Így létrehozható egy Windows 98 akár egy Windows Vista alatt is, amin valóban képesek leszünk futtatni a Windows 98-ra írott programokat! Gyakori probléma a Windows 3.1-re és 95-re írt játékokkal, hogy nem hajlandó működni többmagos processzorral. Nálam a Black Dahlia, de egyeseknél a Grim Fandango című kalandjátékok is csak úgy voltak hajlandóak elindulni XP-n, hogy szabályoztam számukra, kihasználhatnak-e egynél több magot is.
A több magos CPU szabályozás alapprogramja a CPU Control amit innen tölthettek le: klikk. Indításkor egy listába gyűjti az éppen futó programokat, és a nevükre jobb gombbal kattintva a legördülő menüben választhatjuk ki, hogy hány magot használhatnak ki. Bár sok játéknál hatásos a CPU Control, és érdemes beszerezni, az én Black Dahliám futtatásához nem volt elegendő, hanem egy kicsit nehezebb módszerrel kellett kikapcsolnom az úgynevezett Hyper-Threading-et. Most nem is írnám le ezt a procedúrát, ha valamikor írnék a Black Dahlia beindításáról, le fogom írni mit, és hogy. Ezek lennének az én általános ötleteim, amiket alkalmazhatunk, ha egy régi játék nem akar beindulni. Természetesen vigyáznunk kell a gépünkre is, hiszen ezek a módszerek csak egy jól karbantartott, helyesen működő PC esetén jöhetnek számításba. Vigyázzunk a számítógépünkre! És a jelszót mindenki jól vésse az agyába: Google a barátunk! Ha valami nem működik, forduljunk a Google keresőhöz! Remélem, jó ötletnek tartjátok ezt az új rovatot. Hamarosan jelentkezem az első címekkel, amelyek segítségével lépésenként juthattok majd el a játék telepítésétől a futtatásig és egy élvezhetően működő videojátékig.
A DosBox-on kívül a másik kiváló DOS-emulátor (pontosabban hangkártya emulátor MS Windows NT/2000 és DOS rendszerekhez) a VDMSound nevű program, de ez egy jóval bonyolultabb emulátor. Használata dióhéjban: miután feltelepítettük a programot (http://sourceforge.net/projects/vdmsound/) a DOS-os fájlokra jobb gombbal kattintva megjelenik egy VDMSoundhoz kapcsolódó opció a legördülő menüben, azaz a „Run with VDMS”. Erre klikkeljünk! Megjelenik a VDMSound saját varázslója. Két különböző konfiguráció közül választhatunk, az alapértelmezett és a custom. Ha a program az alapértelmezett beállításokkal nem fut jól (általában így szokott lenni), a custom-re lesz szükségünk. Ha ezt választjuk, a next gomb után ismét két opció közül választhatunk: vagy írunk rögtön egy saját konfigurációt, vagy betöltünk egy korábbit.
Először válasszuk a „Create a new configuration from scratch”-et. A next után az Advanced gombra kattintva jönnek elő a beállítható dolgok, és itt lesz szükségünk egy kis programozói tudásra. Beállíthatjuk az emulálási környezetet, a hangkártya-szimulációt, az alapvető könyvtárakat és a teljesítményt. Nem mennék bele a VDMSound ezen részének alaposabb ismertetésébe, mert tapasztalataim szerint a sokkal egyszerűbben kezelhető DosBox is képes minderre, csak sokkal kézzelfoghatóbb beállítási felületet tud nyújtani, mint a haladó játékbuherátorok számára fejlesztett VDMS. Ha leokézzuk a konfigurációt, és a next gombra kattintunk, kész a beállítás, a konfigurációs fájl meg fog jelenni a DOS-fájl könyvtárában, és ha rákattintunk, a mi beállításaink szerint fog futni a program. A DOS-ról egyelőre ennyit.
Virtual PC
Visszakanyarodván a Windows-hoz, megígértem, hogy írók egy-két szót a Virtual PC nevű programról. A Virtual PC egy Microsoft által fejlesztett szoftver, ami azt teszi lehetővé számunkra, hogy a Windowsunkon belül létrehozzunk egy önállóan létező „ál-számítógépet”, amire felinstallálhatunk akár a mi Windowsunktól teljesen különböző op-rendszert is. Op-rendszert természetesen nem adnak a Virtual PC-hez, mi csak magát a programot tölthetjük le: (http://www.microsoft.com/windows/virtual-pc/). A Virtual PC-ben megadhatjuk, hogy a „számítógép-a-számítógépben”-ünk milyen legyen, mekkora teljesítményre legyen képes és milyen drivereket ismerjen fel, illetve mekkora kapacitású merevlemezzel legyen felvértezve (figyelem, ha beállítjuk, hogy legyen egy 1 gigás merevlemezünk, az valóban el fog vonni a gépünkről 1 gb-ot, tehát csak ésszel állítgassunk!). Így létrehozható egy Windows 98 akár egy Windows Vista alatt is, amin valóban képesek leszünk futtatni a Windows 98-ra írott programokat! Gyakori probléma a Windows 3.1-re és 95-re írt játékokkal, hogy nem hajlandó működni többmagos processzorral. Nálam a Black Dahlia, de egyeseknél a Grim Fandango című kalandjátékok is csak úgy voltak hajlandóak elindulni XP-n, hogy szabályoztam számukra, kihasználhatnak-e egynél több magot is.
A több magos CPU szabályozás alapprogramja a CPU Control amit innen tölthettek le: klikk. Indításkor egy listába gyűjti az éppen futó programokat, és a nevükre jobb gombbal kattintva a legördülő menüben választhatjuk ki, hogy hány magot használhatnak ki. Bár sok játéknál hatásos a CPU Control, és érdemes beszerezni, az én Black Dahliám futtatásához nem volt elegendő, hanem egy kicsit nehezebb módszerrel kellett kikapcsolnom az úgynevezett Hyper-Threading-et. Most nem is írnám le ezt a procedúrát, ha valamikor írnék a Black Dahlia beindításáról, le fogom írni mit, és hogy. Ezek lennének az én általános ötleteim, amiket alkalmazhatunk, ha egy régi játék nem akar beindulni. Természetesen vigyáznunk kell a gépünkre is, hiszen ezek a módszerek csak egy jól karbantartott, helyesen működő PC esetén jöhetnek számításba. Vigyázzunk a számítógépünkre! És a jelszót mindenki jól vésse az agyába: Google a barátunk! Ha valami nem működik, forduljunk a Google keresőhöz! Remélem, jó ötletnek tartjátok ezt az új rovatot. Hamarosan jelentkezem az első címekkel, amelyek segítségével lépésenként juthattok majd el a játék telepítésétől a futtatásig és egy élvezhetően működő videojátékig.
Gamma
Hasznos linkek:
- http://www.adventuregames.hu/
- http://www.scummvm.org/
- http://www.dosbox.com/
- http://sourceforge.net/projects/vdmsound/
Bejegyzések
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése