My name is Guybrush Threepwood, and I want to be a pirate!
Tizenkilenc év telt el tehát. Az első Monkey Island 1990-ben jelent meg, és azonnal kicsik és nagyok, kritikusok és júzerek kedvencévé lett. A második generációs Scumm-engine, az imádnivaló szereplők, a fenomenális zene és a felejthetetlenül kretén történet szinte sokkolta a Maniac Mansion-generációt. A Secret of Monkey Island formabontó és úttörő játék volt, és a LucasArts (Zak McKreaken és Loom ide vagy oda) ezzel a címmel vonult be végleg a videojátékok panteonjába.
Azóta sok víz lefolyt a Jangcén, újra felvirradt a Nap a Majom Sziget fölött, majd végül bealkonyodott. A második kalandot ugyanaz a Ron Gilbert jegyezte, mint az első részt, borítékolható volt tehát egy újabb klasszikus. Évekkel később indulhattunk csak útnak ismét a Karib-térségbe, ezúttal Gilbert nélkül, de Dominic Armato-val, a császár új ruhája pedig pompás, kézzel rajzolt és Disney-t megszégyenítően gazdag volt. Sokan a harmadik részt tartják a legjobb epizódnak. Én ugyan a sorozat egészét tartom tökéletesnek, meg kell mondjam, a körítés miatt valóban a harmadik rész felé húz a szívem. A trilógia tehát befejeződött 1997-ben, tizenkét évvel ezelőtt.
A LucasArts modernizálni akarta a kalandjátékait, nyugdíjba küldte az igéken és főneveken alapuló Scumm motort, aki karosszékéből fölállva átadta a helyét az algoritmusok, változók és poligonok szerelemgyermekének, a GRIME engine-nek. A következő évben jött, látott és bukott a Grim Fandango. A játékosok nem tudtak mit kezdeni a szokatlanul sötét, bizarr és "HÁROMDÉS" játékkal. Humorában és történetében a Grim Fandango egy merőben más útvonalon indult el, mint a cég korábbi mestermunkái. A játékosok egy kultuszjátékkal gazdagabbak, a LucasArts pármillió dollárral szegényebb lett.
The Secret of the Escape from Monkey Island
Kellett egy kalandjáték, ami igazán nagyot dobbanthat! Egy bejáratott cím, amire mindenki felkapja a fejét. A 2000-es esztendő elhozta az Escape from Monkey Islandet, a LucasArts - eddigi - legutolsó kalandjátékát. A tét nagy volt, minden a Monkey 4-en múlott. A LucasArts kalandjáték-brigádjának művészei gyöngyöző homlokkal figyelték a videojátékos újságokat, de utolsó munkájuk csak nem érdemelt 70%-nál többet a cikkíróknál. Véget ért a kilencvenes évek, véget ért a huszadik század, és a LucasArts életfogytiglani Star Wars-ozásra ítéltetett. Az Escape from Monkey Island igazi hattyúdal. Guybrush izzad a szögletes jelmezében, a renderelt hátterek lefolynak a monitorról, és a történet az első három rész nélkül meg sem áll a lábán. A majmok meg csak röhögnek a Monkey Kombat nevű (azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a sorozat abszolút mélypontja) minijátéktól egyre őszülő játékosokon.
A Syberia és a Longest Journey visszahozta a tradicionális point'n click-eket, páran új utakon indultak el (Fahrenheit, Broken Sword 3), szintén mások a Myst nyomvonalát követve alkotnak pazar belső-nézetes kalandjátékokat évről évre, még az FMV nevű, akár ósdinak is nevezhető technika is fel-felbukkan itt-ott. A kalandjátékok, bár csak bizonyos játékosoknak szólnak, de élnek és virulnak. Látja ezt a LucasArts is.
Feltámad a Majom-sziget
A TellTale pár éve alakult játékfejlesztő cég. A Bone című, két részt megélt mini-sorozattal indult a történet, majd a LucasArts-tól frissen vásárolt Sam-et és Max-et öntötték viaszba, hogy egy folytatásos játéksorozat keretében visszatérjen a nyomozópáros. Háromféle vélemény kering a neten erről a csapatról. Az első elalél a TellTale játékoktól (ezek általában az abszolút hardcore kalandjáték-fanok), a második szerint nem kéne a LucasArts hősöket háborgatni (ezek általában klasszikus kalandjáték-őrültek), a harmadik pedig utálja az egészet (ezek pedig általában hardcore kalandjáték-gyűlölők). Én nem foglalok állást, mert eddig túl kevés TellTale játékot játszottam végig, hogy véleményt alkothassak a munkásságukról. Annyit tudok csak mondani: dicséretes, amit a kalandjátékok rajongóiért tesznek.
Tavaly új neveket indított be a csapat, gyurmából gyúrt barátainkkal (Wallace és Gromit) az élen, majd a Monkey Island háza táján is sürgés-forgás kezdődött. Tavasszal kiderült, a leghülyébb nevű kalózt, Guybrush Threepwoodot exhumálják, klónozzák, hajóra teszik, és elküldik egy játéksorozat erejéig vissza a Karib-tenger szigeteire. A hajókormányt ugyan a TellTale fogja, de a legénység szerepében Ron Gilbert és Dave Grossman tetszeleg. A Tales of Monkey Island sorozat beindult…
Hirtelen támadt fel a vihar a Majom-szigeten, így a LucasArts - látván a felújított Broken Sword 1-et, ami népszerű a Nintendo-sok körében - elhatározta, hogy meglovagolja a szelet. A 2009-es E3 játékkiállításon az új Monkey Island sorozat mellett az X-Wingen érkező LucasArts bejelentette, elkészítik az eredeti és utánozhatatlan Secret of Monkey Island felújított változatát! Na persze, hallottunk már nagy bejelentéseket a LucasArts-tól, legutóbb például a Full Throttle: Hell on Wheels és a Sam & Max: Freelance Police képében, amikből aztán semmi nem lett. Azonban ahogy teltek a hetek, úgy vált egyre biztosabbá, hogy a Monkey Island Special Edition meg fog érkezni, bármi is lesz.
Július 15-én valóban megjelent a játék Xboxra és számítógépre, és elhozta a dicső 1990-es esztendőt szélesvásznon és SVGA grafikával. (lesz Wii és Ps3 verzió is állítólag. Én örülnék egy Psp-snek is, az a masina is simán vinné… -Trishike)
Mi változott?
Semmi, és minden. A felújított változat nem Scumm-alapú, bár távolról hasonlít az új motor a nagy elődre. A LucasArts ezúttal nem akarta elkövetni azokat a hibákat, amelyek végül megölték a Full Throttle és Sam & Max folytatásokat. A játékot nem "háromdésítették", a Secret of Monkey Island teljesen ugyanaz, mint régen. A változások mindössze korszerűbb látványt, szinkronhangokat és fejlettebb ige+főnév rendszert hoztak. Guybrush vicces nevéhez egy történet is tartozik. Mikor az első játék grafikáját tervezték, még nem volt meg a főhős neve, bár a figurát már megrajzolták a Paint rajzprogram egy őskori változatával, a Paintbrush-sal (akinek volt 3.1-es Windows-a, annak bizonyára ismerősen cseng ez a programnév), és elmentették Guy.paintbrush néven. Azt hiszem, többet nem is kell mondanom, a fejlesztők elborultsága tökéletesen lemérhető.
Hogy néz ki?
A grafika nagyon szép, bár teljesen más stílust képvisel, mint az eredeti játék rajzai. Az 1990-es változat figurái bár alapvetően szintén humorosak voltak, mégis reális volt a felépítésük. Azóta azonban a harmadik felvonással megváltozott a Monkey Islandről kialakult kép, így ez a régi-új epizód is követi ezt a folyamatot. Ez a karakterábrázolás szerintem valahol az első és a harmadik rész között helyezkedik el félúton. A figurák már nem valódi emberek, de Guybrush még nem olyan pipaszár rajzfilmfigura, mint a Curse of Monkey Island-ben. A fejlesztők elkapták azt a pontot, amivel mindkét látványvilág rajongói elégedettek lehetnek. A hátterek, habár annyira nem részletesek, mint a Monkey Island 3-ban, szépek. A beállítások hűen követik az eredeti játékot, a korszerűségről viszont a hátterekre biggyesztett apró grafikai extrák és szűrők gondoskodnak. A tengervíz folyása, a mozgó ködfátyol, az állandóan vonuló felhők, a tűz és a lávafolyam fölött vibráló forró levegő vagy LeChuck szellemének plazma-szerű áramlása mind pompás, modern és szép. Megjegyzem, engem a grafika valamiért a mai orosz kalandjátékokra, többek közt az Evenings on a Farm Near Dikankára emlékeztet.
A fejlesztők/restaurátorok/remakerek gondosan ügyeltek arra, hogy az irányítást kivéve egyáltalán ne változtassák meg az eredeti játékot, így meghagyták annak minden (hi)bájával együtt az egészet. Aki játszott az eredeti játékkal, bizonyára emlékszik, hogy természetesen mai szemmel nézve a grafika nem valami szép, de jó pár beszélgetésnél találkozhatunk a beszélgetőpartnerünkről készített, ízléses közelképpel. A szája ugyan nem mozog, de pislog, vigyorog vagy szörnyülködik. A szájmozgásra egy olyan játéknál nyilván nem volt égetően nagy szükség, ahol a szöveg csak feliratok formájában van jelen (bár a nem közelképes beszélgetéseknél tátognak a figurák, szépen elnagyoltan). A közelképek az új változatban is jelen vannak, igaz, a figurák itt is az új design elveit követik, de a beállítások a régiek maradtak. VISZONT! A Special Edition-ben már van szinkron, a közelképeken mégsem animálták meg a szájmozgást. Nem, nem hiszem, hogy lustaságról van szó, a fejlesztők egyszerűen szinte már "betegesen" törekedtek az eredeti játékhoz való hűségre, ami számomra nagyon-nagyon pozitív.
Nahát, ez beszél?
S ha már szinkron! Örömmel jelenthetem be, hogy minden hír igaznak bizonyult, Guybrush szerepében ismét a felülmúlhatatlan Dominic Armato-t hallhatjuk! Rajta kívül visszatért LeChuck szerepében Earl Boen, és Elaine Marley kormányzónő Curse of Monkey Island-beli szinkronhangja, Alexandra Boyd (apropó, tudtátok, hogy a Monkey Island 4-ben nem ő, hanem Charity James szinkronizálta Elaine-t?). Ezt a kitűnő triót a továbbiakban a Tales of Monkey Island sorozatban is hallhatjuk. Armato egyébként abszolút rutinnal ugrott ismét a szerepbe, az ő hangja szinte már egybeforrt Threepwood figurájával. A három főszereplőn kívül minden olyan karakter, amelyik szerepelt valamelyik „beszélő” Monkey Islandben, természetesen a megszokott hangján szólal meg (Stant már elképzelni sem tudnám más hanggal!). A körítés tehát lényegében teljesen profi, most nézzük, hogy fut a játék.
Bizonyára az én hülyeségem miatt van, de tíz percig szétvetett az ideg, mert a játék nem akart elindulni x3D_audio.dll fájl hiányában. Aztán persze kiderült, hogy csak a legújabb DirectX-et kell letölteni (azaz frissíteni a meglévőt), és máris elindult a játék. Egyes fórumokon olvastam, hogy a program valamiért hülyéskedik Windows 7-es oprendszeren, ezt nem tudom megerősíteni, én a magam részéről maradok a jól bevált XP-nél. (win 7-en nem mindig akar feltelepülni – nálam felment másodjára- de játék közben nincs semmi probléma, szépen gyorsan, és bázikus méretű frém per szekundummal rohangált Mr. Creepwood, 1440*900-as felbontásban -Trishtan)
Egy játéknál fontos az irányítás! Mint már említettem, a Secret of Monkey Island Special Edition nem Scumm-alapú, bár ige+főnév szisztéma működteti. Az irányítás természetesen point'n click, de egészen más, mint a régi LucasArts játékoké. Alaphelyzetben, ha egy aktív objektum fölé visszük az egeret, a kép bal és jobb oldalára kiíródik az a cselekvés, amit a bal és a jobb gomb segítségével végezhetünk. A jobb gombbal általában megvizsgálhatjuk a tárgyat vagy személyt, esetleg (ajtót) nyithatunk, beszélhetünk valakivel; tehát a fontosabb igék jelennek meg, míg a bal gombhoz tartozó cselekvést az egér görgőjével változtathatjuk. Minden ige az eredeti, második generációs Scumm-motorból való úgy, mint felvesz, használ, lök, kinyit, bezár stb. Megmondom őszintén, bár jópofa ez az új módszer, nekem kicsit szoknom kellett. Talán emlékeztek arra a jelenetre, ahol egy sirályt kell elűzni egy hal mellől, majd gyorsan a felvesz igére kattintva felvenni a halat, mielőtt a madár visszarepül. Nos, ez a régi rendszer esetében könnyebb volt, mert ezúttal rövid idő alatt kellett a görgővel gyorsan megkeresnem a nekem kellő igét. Persze, én voltam buta (vagy csak nem fordítottam kellő figyelmet a használati utasításra). A V gombbal előcsalogatható a klasszikus igetábla is. Mikor megtaláltam, egy pár perc erejéig megtapogattam a homlokommal az asztallapot. Az Alt vagy az I betű megnyomására jelenik meg inventárunk. A játéknak ízléses menüje van, ami az ESC vagy a SPACE gombbal hívható le. Nem mondanék róla többet, minden kéznél van, és ami fontos dolog egy kalandjátéknál, kilépéskor automatikusan ment (ha csak mi ebből nem kérünk).
Mi változott még?
Egy nagy újdonsággal szolgáltak a fejlesztők! A H gombbal előhozható a játék beépített hint-rendszere, ami minden helyzetben segít nekünk, hogyan tovább. Első nyomásra csak homályosabb utalásokat kapunk, második vagy harmadik alkalommal viszont már konkrét segítséget is ad a játék. Ezzel tehát ez a felújított változat kiváló szórakozást nyújthat azoknak is, akik csak most ismerkednek a Monkey Island kretén és illogikus cselekményével, vagy általában a kalandjátékokkal. A zene természetesen az eredeti, Michael Z. Land által komponált örökzöld, reggae-be oltott soundtrack, de ezúttal végre valódi hangszerekkel rögzítve. A főtéma alatt persze elmorzsoltam egy könnycseppet én is az igazi nosztalgikus hangulat hevében. És még egy szerény javaslat tőlem: ha időutazni támad kedvünk, bárhol a játék során nyomjuk meg a page up billentyűt (visszacsináláshoz értelemszerűen a page down szükségeltetik). Good old days…
Nem hiányzik esetleg valami?
De! Az eredeti, 1990-es Monkey Island-ben volt egy easter egg, amikor Guybrush-sal megvizsgáltunk egy fatörzset, és hősünk kifejtette, hogy azon keresztül egy titkos folyosóra jutunk. Ahogy beléptünk, a játék kérte a 23-mas és a 98-as floppy-t. Természetesen ez csak vicc volt, de sok játékosnak nem esett le, így a LucasArts-nál égtek a telefonvonalak a sok kétségbeesett játékos hívásától. Az 1992-es, feljavított grafikájú Monkey Islandből kivették ezt a poént, és sajnos a Special Edition-ben sincs benne. Emiatt sajnos nagyon leromlik az összkép, és én sem adhatok túl jó osztályzatot a műre. Borzasztóan csalódott vagyok…Nem, valójában nem.
Az ítélet tehát: Csillagos ötös!
Talán a LucasArts végre felébred, és megtalálja a polcon azokat a játékokat, amelyekkel híres lett. Nagyon remélem, hogy siker lesz a Secret of Monkey Island Special Edition, mert ezúttal valóban megérdemlik a fejlesztők, és megnyílik a kalandjáték-csap. Örülnék, ha egy éven belül tesztet írhatnék a Monkey Island 2: LeChuck's Revenge Special Edition-ről is!
Pozitívumok:
- Rendkívül igényes, modern körítés minden idők egyik legjobb kalandjátékához.
- Beépített, részletes hint-rendszer
- Újragondolt irányítás
- Kiváló szinkron
Negatívumok:
- Túl sokáig kellett rá várni
- Egyszer a játék végére érünk
- Senki sem látta a három fejű majmot
Értékelés - 95%
Gamma
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése