The Secret of Monkey Island: Végigjátszás (I/2-3)

A Secret of Monkey Island anno forradalmasította a kalandjátékok műfaját, az egykori CoVboy-féle játékleírás pedig azóta is etalonnak számít a játékosok körében [hcgamer]. A régi pillanatok emlékére elhatároztam, hogy ezt a klasszikus írást a kornak megfelelően újraillusztrálom, és közreadom, hogy még nagyobb élményt okozzon az olvasása. Remélem nem haragszik meg érte CoVboy mester...

Első rész, második és harmadik próba

Menjünk ki a városból és sétáljunk el az elágazásig (FORK). A polgártól ugyan nem térképet kaptunk, hanem táncleckét, viszont nemcsak minket tévesztett meg vele, hanem a programot is: map birtokában már lehet mászkálni az erdőben. Aki jól járja a "Majom-táncot", az nemsokára megtalálja a kincset (aki rosszabbul, az mászkál mindenfelé, de előbb-utóbb úgyis odajut). Mélée Island? Legendás Elveszett Kincse igen jól van álcázva, leszámítva a hatalmas keresztet a földön és a háromméteres táblát, ami arról tudósítja az erre járó kincsvadászokat, hogy itt nyugszik Mélée Island? Legendás Elveszett Kincse, amit már leendő kalózok nemzedékeinek százai találtak meg, de sikerült mindig újra reprodukálni.

A tábla még figyelmeztet arra is, hogy gondoljunk a többi kalózra is a szigeten és hagyjunk nekik is a kincsből... Mellette még egy használati utasítás is található: az elképzelhetetlen méretű vagyonhoz rövid ásás után lehet hozzájutni (USE SHOVEL WITH X). "Nahát ez nem tarthat sokáig..." - mondja Gubrush. Néhány óra múlva: "Hé! Valamin koppant az ásó...!" Aztán előkerül a Legendás Elveszett Kincs: egy T-shirt, rajta a felirattal: "Megtaláltam Mélée Island? Legendás Elveszett Kincsét - ami egy nyomorult T-shirt!" Nagyszerű. Mindenesetre ezt a sok szemetet jó kalóz módjára visszatemetjük.

Az elágazástól menjünk tovább délkelet felé az úton. Nemsokára egy hídhoz érünk, amelyen egy vehemens troll posztol. "Állj! Nem mehetsz át, csak akkor, ha megfizetted a vámot!" Hm. Lehet vele viccelődni ("Nézd csak! A hátad mögött van egy egér!" vagy "Nem baj, úgyis tudok egy kerülőutat"), de inkább kérdezzük meg mennyi a vám? (How much is the toll?) Szabadáras: "Hm, mid van?" Ajánljunk mondjuk pénzt neki - úgysem fogadja el, mert olyasmi akar, ami figyelemfelkeltő ugyan, de abszolút haszontalan. Igazán érdekes dolgokat ajánlhatunk neki: egy zsokénadrág tervrajzait, majompórázt három örvvel (nyilván a háromfejű majmokhoz), gumicsirkét görgővel a közepén (hehehe), az öreg poros családi kredencet (három fogantyúval) - mindegy, egyik sem lesz jó neki. Azt mondja, ha háromból sem találjuk ki, mit adjunk neki, akkor megesz. Ez azért nem fenyeget, mert a neki adandó tárgy teljesen logikus és tudományos módszerrel (végigpróbáljuk az összes tárgyat...) néhány másodperc alatt kitalálható: GIVE FISH TO TROLL. "Egy vörös hering? Átmehetsz." Miután átlépdeltünk a hídon, a trollról kiderül, hogy nem troll, csak egy szakállas fickó, aki szereti a vörös heringet (nyersen) - de ebben az idióta játékban ez már valószínűleg senkit nem fog meglepni...

Az úton továbbsétálva a következő állomás Stan Használthajó Kereskedése - Stan egyelőre nincs itt, szóval megállás nélkül menjünk a házig (HOUSE). A düledező viskó előtt egy tábla hirdeti, hogy Smirk kapitány megnyitotta testkultúra szalonját. Szolid árak: vívólecke - 30 nyolcas; tüzérkiképzés - 160 nyolcas (extra golyókkal); küzdelem kampóval - 130 nyolcas (extra kampók!). Mivel ágyúnk és kampónk még nincs, a legolcsóbbat fogjuk választani és Lagardére lovaggá taníttatjuk magunkat. Ennek örömére nyissunk is be a viskóba. "Jobb lesz, ha inkább csak szerényen kopogok:" - bírál felül bennünket Guybrush. Az ajtón kiözönlő tulaj szívélyesen fogad: "Mi a halált akarsz itt, te kis süket kukac?" - Természetesen jobb vívók akarunk lenni, mint a Sword Master (Could you train me...). "Te?" - bődül ránk a barátságos figura. - "Sose leszel még félannyira sem jó, mint Carla! Még ha vért izzadsz és órákat dolgozol, akkor sem!" Rövid visszaemlékezés következik a régi szép időkről, amiből megint csak kiderül, hogy sosem fog sikerülni nekünk. Aztán fergeteges szóváltás következik:

- Guybrush: Jobb lenne, ha leszokna a dohányzásról!(You know, you really should quit smoking!)
(Puff! Becsapta az orrunk előtt az ajtót, szóval ez nem volt jó megszólalás. Kopogjunk megint.)
-Smirk: Na, mit akarsz már megint?
- Guybrush: Meg tudom tanulni!(I do so have what it takes!)
- Smirk: Nem tudod!
- Guybrush: De meg tudom!(I do so!)
- Smirk: Nem tudod!
- Guybrush: De meg tudom!(I do so!)
- Smirk: Na jó, megtetszett a kitartásod. Pénzed van?
- Guybrush: Gondoltam ingyen csinálja... (Puff! - mondja az ajtó, tehát akkor inkább mégis feleljük azt, hogy I've got 30 pieces of eight)
- Smirk: Jó, ne is mondj többet. Lássuk a kardodat.
- Guybrush: Vess rá egy pillantást!(OK, check it out).
- Smirk: Hm, szép darab...

Ezután a két úriember besétál a kunyhóba, ahol kezdetét veszi a kiképzés. A mester először megállapítja, hogy olyan rettentően hadonászunk a karddal, hogy itt már csak egyetlen speciális dolog segíthet: A GÉP! Ez a masinéria oly tanulságos látvány, hogy Guybrushból is egy önfeledt "Yikes!" kiáltást csal ki. Aztán megkezdődnek az edzés fárasztó órái. Aztán folytatódnak - míg végül a mester úgy dönt, hogy elég jó formába kerültünk és beavat bennünket a vívás művészetének legmélyebb titkába: a kardforgatás olyan, mint a szerelem - nem mindig az számít, amit csinálsz, hanem az, amit mondasz!

A süket kalózok csak hadonásznak az éles fémdarabjukkal, reménykedve, hogy sikerül megvágniuk valamit - de a profik jól tudják, hogy a nyelv kétszer olyan éles fegyver, mint a penge: egy megfelelő időben elhintett "beszólással" azonnal ki tudják ütni az ellenfelüket a harcból. A tétel szemléltetésére Smirk megelevenít egy ilyen helyzetet: például ha egy vérpezsdítő viadal rövid szünetében benyögi, hogy "Úgy harcolsz, mint egy tehenész!" - mit felelnénk erre mi? Például, mondjuk azt, hogy akárcsak a jó édes mamája (So's your mother.) "Huh, azt hiszem, itt még nagyon sok munkára lesz szükség... A helyes riposzt erre az, hogy 'Naná, amikor te meg úgy harcolsz, mint egy tehén'!" (Na, megállj, te kukacoktató! Ne tudd meg, hogy hogy harcol egy harci tehén! - CoVboy) A maestro még elhint nekünk egy beszólást és rá a riposztot, aztán elküld bennünket újakat tanulni.

Itt egy elég hosszadalmas rész következik. Beszólásokat és riposztokat az utakon mászkáló kalózokkal harcolva tanulhatunk. Sétáljunk el oda, ahol a városból kifelé vezető út elágazik a FORK felé (itt van a legnagyobb forgalom) és álljunk meg az úton. Ezután az összes kalózt, aki erre jár, hívjuk ki harcolni (My name is Guybrush Threepwood. Prepare to die!). A vívás szünetében valamelyik fél beszólhat a másiknak - ha az jól felel, akkor ő támad, és legközelebb ő szólhat be a másiknak. Ha valamelyik fél hármat hibázott, akkor ő vesztett (nem baj, ha levernek bennünket, most úgyis csak tanulunk). Ha egy olyan beszólást hallunk, amire még nem tudjuk a választ, akkor a következő lehetőségünknél rögtön ezt mondjuk az ellenfélnek és - ha ő támad - már meg is van rá a riposzt (természetesen az ellenfelek is szoktak hibázni). Összesen 16 dumapárt lehet megtanulni, itt következik a listájuk a megfelelő párosításban:

Have you stopped... (Why did you want...)
I got this scare... (I hope now you learned...)
I once owned a dog... (He must have taught...)
I'm not going to take... (Your hemorrhoids...)
I've heard you... (Too bad noone's...)
I've spoke with apes... (I'm glad to hear...)
My handkerchief... (So you got that job...)
Nobody's ever drawn blood... (You run that fast...)
People fall at my feet... (Even before they smell...)
Soon you'll be wearing... (First you'd better...)
There are no words... (Yes there are...)
This is the end... (And I've got a little...)
You fight like... (How appropriate...)
You have the manners... (I wanted to make sure...)
You make me want to puke... (You make me think...)
You're no match... (I'd be in real trouble...)

Miután már tíznél több beszólást ismerünk, a legyőzött ellenfelek elkezdik mondogatni, hogy most már elég jók vagyunk ahhoz, hogy a Sword Masterrel is összemérjük a tudásunkat. Azt már megtudtuk, hogy a városi kereskedő tudja, hogy hol rejtőzik, tehát menjünk ismét hozzá és érdeklődjünk nála Carla után. (I'm looking for the Sword Master). (Közben beadhatjuk a kocsmába a kalózoknak a megtalált "kincset". Jót röhögnek rajtunk és nagylelkűen azt mondják, hogy megtarthatjuk magunknak - nekik már van elég ilyen pólójuk.)

Egy idő után rájövünk, hogy az öreg mindig azzal az üzenettel jön vissza, hogy nyugodtan ugorjunk a tóba... Így tehát a dolognak magunk kell utánajárnunk, aminek a legegyszerűbb módja, ha követjük az öregembert, nemde? Kimegy az elágazásig, és ott addig kering az erdőben, míg oda nem ér Carla búvóhelyéig. Miután elkotródott onnan, sétáljunk szépen oda a hölgyhöz és közöljük vele, hogy éppen erre jártunk és ha már úgyis itt vagyunk, akkor szívesen megöljük (My name is Guybrush Threepwood. I've come to kill you). A tanuláshoz hasonló vívás következik, két nehezítéssel: csak Carla szól be, mi csak riposztozhatunk; neki saját beszólásai vannak, amelyeket még nem hallottunk, de a riposztjaink közül - ha mindet megtanultuk - valamelyik pont jó lesz a szólásaira. Ezek közül is összeírtunk egy párat (nem az összeset, mert lusták voltunk annyiszor visszatölteni az állást, hogy mindegyiket előadja):

I usually see people... (Why did you want...)
I will milk every... (How appropriate...)
I've got a courage... (I'd be in real trouble...)
I've got a long... (And I've got a little...)
If your brother's... (You make me think...)
My last fight ended... (I hope now you learned...)
My sword is famous... (Too bad no one's...)
My tongue is sharper... (First you'd better...)
No one will ever... (You run that fast...)
Now I know what filth... (So you got that job...)
There are no clever... (Yes there are...)
You are a pain... (Your hemorrhoids...)

Ha Carlát nem sikerülne legyőznünk, akkor elzavar bennünket és bezárkózik a kunyhójába. Innen sehogyan sem lehet előcsalogatni, tehát káromkodva vissza lehet sétálni a kereskedőhöz - kivéve azt, ha megnézzük a "térképet" (LOOK MAP), mert mire visszakapjuk a képet, Carla már ismét kint toporog a ház előtt. Ha küzdelem közben már elég sok riposztunk jó volt, akkor Carla egyszercsak fogja a kardját és elteszi. Aztán azt mondja, hogy elismeri a győzelmünket. Most már mehetünk eldicsekedni az összes barátunknak, hogy legyőztük a Sword Mastert. Ehhez persze bizonyítékot is kapunk tőle, ami egy 100%-ig gyapjúból készült T-shirt, rajta a dicső felirattal: "LEGYŐZTEM A SWORD MASTERT!" Jó, ugye?

Nagy boldogságunkban rögtön szaladhatunk is vissza a városba, hogy átnyújtsuk a kalózoknak a bizonyítékot az utolsó próba teljesítéséről. A mólóra érve érdekes dolog játszódik le a szemünk előtt: egy különös hajó távozik a nyílt tenger felé...

CoVboy

Folytatás következik...