Szerdán ünnepelte születésének 15. évfordulóját minden idők egyik legismertebb FPS játéka, a Quake. A saját korában forradalminak számító, az addig nagyjából síkban történő mozgásba a valódi harmadik dimenziót bevivő játék annyira sikeres volt, hogy még egy technológiai Emmy-díjat is nyert.
Az utolsó rész ott kezdődik, ahol az első véget ért: Mélée Island? mólóján. Guybrush egészen megkönnyebbült, hogy megszabadult szedettvedett társaságától. Aztán eszébe jut, hogy meg kellene állítani az esküvőt, még mielőtt nem késő és vidáman elszalad a templom felé. Egy másodperc múlva kevésbé vidáman vissza is szalad, mert egy szellem állja útját. Mindegy mit mondunk a szellemnek - mondjuk neki, hogy finom eladó szájvizünk van. A szellem csak akkor hajlandó venni, ha mentolos ízesítésű (csak azt szereti). Ennek örömére Guybrush jól lespricceli az antiszellem-létyóval. Egész jól működik... Szabad az út a templom felé. A következő sarkon egy másik szellem áll őrt - vele hosszas és elmés beszélgetést folytathatunk a szellemlét kérdéseiről (a végén úgyis lelocsoljuk), de rövidebb, ha a házon át levágjuk az utat.
A Secret of Monkey Island anno forradalmasította a kalandjátékok műfaját, az egykori CoVboy-féle játékleírás pedig azóta is etalonnak számít a játékosok körében [hcgamer]. A régi pillanatok emlékére elhatároztam, hogy ezt a klasszikus írást a kornak megfelelően újraillusztrálom, és közreadom, hogy még nagyobb élményt okozzon az olvasása. Remélem nem haragszik meg érte CoVboy mester...A leszállás még mindig nem teljesen tökéletes: főhősünk már megint fejjel érkezett célba (a tengerpart homokjába) és a kilövés mintha lángra gyújtotta volna nadrágjának hátulsó részét. Míg mi a homokban tekergünk amatőr struccként, egy majom kerül elő valahonnan és érdeklődve figyeli, hogy mit művelünk. A látottakhoz mindössze annyit tud hozzáfűzni, hogy "ook! eek!" - aztán távozik a dzsungelbe. Nemsokára egy újabb emberszabású figura érkezik.
A sziget helyszínei közötti közlekedés hasonlít a Mélée Island?-en tapasztaltakhoz. Rögtön a tengerpart mellett rábukkanunk az előbbi majomra, amiről kiderül, hogy rendkívül éhes. "Mit eszik egy majom?" - tehetnénk fel a költői kérdést, de mivel tudjuk, inkább odaadjuk neki a hajózási szaktanácsadókat. Miután rájöttünk, hogy az nem ízlik neki, inkább banánt adunk neki. Azt villámgyorsan eltünteti, és érdeklődve figyeli a folytatást - sajnos az éhsége egy cseppet sem csillapult. Na nem baj, majd később felhizlaljuk. Továbbhaladva a sziget belseje felé egy szakadékba (CRACK) botlunk. A függőleges sziklafalon kissé körülményes lenne a lejutás, pedig ha egy kicsit vizsgálódunk, akkor a szakadék alján egy pár evezőt pillanthatunk meg. Talán némi kötélre volna szükségünk...
A szigetet egy kelet-nyugat irányba húzódó hegység szeli ketté, amely csak egyetlen helyen szakad meg: itt egy folyó folyik rajta keresztül. A folyó annak idején több ágból állt, de az egyik medre teljesen ki van száradva. Mihelyt elsétáltunk a folyóelágazáshoz (RIVER FORK), azt is megtudjuk miért: egy mesterséges gát zárja el. A folyón átívelő híd előtti sziklán egy újabb papírdarab található:
Egyből el is látogathatunk oda (a sziget északnyugati csücskében fekszik). Itt rögtön több érdekes dolog is megüti a szemünket: elsősorban a sarokban heverő kötél (PICK UP ROPE). Másodsorban egy távcső (PICK UP SPYGLASS). Harmadsorban pedig az a rozsdás ágyú, ami valószínűleg már elég régóta használaton kívül van. Egy ágyú - de sehol egy fazék! Mivel ettől bosszús hangulatba kerülünk, úgy döntünk, hogy felborítjuk az ágyút (PUSH CANNON). Mihelyt összedől, megjelenik Toothrot is, aki először az után érdeklődik, hogy hova lett a távcsöve, aztán azon átkozódik, hogy mihelyt kiteszi innen a lábát, rögtön megjelenik valaki, aki összepiszkolja a padlóját... Ha beszélgetünk vele, akkor elmeséli a már százszor hallott történetet a csimpánzok vezette hajóról - ő küldte őket Mélée Island?-re, hogy segítséget hozzanak neki. A sziget lakosságáról annyit tud mondani, hogy ő az egyetlen civilizált ember a szigeten. Van még egy bennszülött törzs is, akik gyűjtögetnek és vadászgatnak (FEJvadászgatnak), de a kannibálok nem veszélyesek. Mindaddig, míg az ember kölcsön nem ad nekik valamit, ami például Toothrot banánszedőjével is történt. Toothrot meg addig nem adja vissza a kannibálok kulcsát a Majomfejhez, amíg vissza nem kapja az ő drága banánszedőjét...
Küldetésünkről elárulhatunk neki annyit, hogy azért érkeztünk ide, hogy megmentsünk valakit. Toothrot buzgón helyesel: ő az, akit meg kell menteni - de miért nem jöttünk egy kicsit korábban? Mivel szervezetünk esetleg megsínyli a hosszabb beszélgetést ezzel a figurával, inkább búcsúzzunk el tőle és fordítsuk a figyelmünket a földön heverő dolgokra: némi puskapor és egy ágyúgolyó kerül hozzánk (PICK UP GUNPOWDER és CANNONBAL). Ezzel a felszereléssel vissza is sétálhatunk a folyóelágazásig, ahol meg fogjuk szüntetni a gátat. Először is tegyük be a gát kövei közé a puskaport (USE GUNPOWDER WITH DAM). Most meg kellene gyújtani valamivel... Szerencsére van nálunk egy kovakő, amit valami keményebb tárgyon végighúzva elég nagy szikrát csiholhatunk. Az ágyúgolyó pedig elég kemény tárgy... (USE FLINT WITH CANNONBALL) Guybrush rémült kiáltással menekül a kitörő víz elől, de még idejében sikerül kimenekülnie a mederből. A víz pedig szépen feltölti a kiszáradt tavat a folyóág végén... Az akasztott embert tartó tuskót a víz felemelte és a hulla szépen leereszkedett. Undorunkat leküzdve szépen kihalászhatjuk a kezei közül a kötelet (PICK UP ROPE).
Most már két kötél boldog tulajdonosaként visszamehetünk a szakadékhoz, ahol a két kötelet a sziklafal két pontján USE-olva leeresz kedhetünk a szakadék fenekére és felvehetjük az evezőket (PICK UP OARS). Most, hogy már van evezőnk, rögtön vízitúrára is indulhatunk a parton álldogáló csónakkal (USE OARS WITH ROWBOAT). Csónakkal megközelíthető a sziget északi része, ahol a kannibálok faluja helyezkedik el. Odabent minden teljesen csendesnek tűnik - sehol egy teremtett lélek. A gyanakvó kalandor azonban végigvizsgálja az összes kunyhót. Az első üres. A második teljesen üres. A harmadik magasan van, de Guybrush fogadni merne rá, hogy üres. A negyedik a legüresebb kunyhó a világon. Az ötödikről annyit tudunk meg, hogy ha minden igaz, a szótárban az "üres" szó mellett ennek a kunyhónak a képe volt az illusztráció... Ezek után egészen felüdülésnek hat, hogy a hatodik kunyhó be van zárva. Egy tehát minden figyelmünket a hatalmas kőbálványra fordíthatjuk: Guybrush csapdától tartva nem akar bemenni - ellenben az előtte levő, gyümölcsáldozatot tartalmazó tálból szívesen elemel két banánt (PICK UP BANANA). Na, ezt elvisszük a mi derék, éhező majmunknak...
Azaz csak vinnénk: mihelyt kifelé indulnánk, három népviseletbe öltözött kannibál állja el az utat. "Mondd csak, barátom, az egy banán ott a zsebedben vagy ennyire örülsz, hogy láthatsz bennünket?" - érdeklődik az első. Az első két válaszra a bennszülöttek hagynak nekünk valami esélyt: ha adunk nekik valamit, amit felajánlhatnak a Nagy Majomfejnek, akkor hajlandóak bennünket meghagyni jelenlegi megfőzetlen állapotunkban. Meg lehet próbálni esetleg beugratni őket holmi hátuk mögött megjelenő háromfejű majomra hivatkozva (Look behind you...), de csak majdnem dőlnek be a trükknek. Pedig mihelyt kimondtuk, tényleg megjelenik a hátuk mögött egy háromfejű majom... A vége mindenképpen az, hogy bekísérnek bennünket a zárt kunyhóba. (Valószínűleg ott tárolják a nyers élelmiszert - CoVboy) Kívülről két lándzsát is az ajtónak támasztanak, hogy elejét vegyék az ajtónyitogatási kísérleteknek. Ez a kunyhó nem üres: itt van például többek között Toothrot banánszedője is, amit most magunkhoz veszünk (PICK UP BANANA PICKER). A földön egy koponya hever - ki tudja, hátha jó lesz még valamire! (PICK UP SKULL) Alatta egy meglazult padlódeszkát találunk, amelyet kinyitva már nyitva is áll a menekülés útja. Sajnos, van egy kis bökkenő is: a banánszedő nem fér be a nyíláson, tehát azt kénytelenek vagyunk itthagyni.
Míg a bennszülöttek a falu főterén vadul vitatkoznak Guybrush elkészítésének módozatain, a vacsora hátul szépen kioson faluból... (Aki akar egy kicsit szórakozni, az nekiállhat idegesíteni a bennszülötteket: menjünk vissza megint a faluba és fogassuk el magunkat. A főnök valószínűleg tehetséges mágus is: már előre tudta, hogy a banántolvaj visszatér a tett elkövetésének színhelyére - a mögötte álló pedig azt hajtogatja, hogy sokkal jobb lenne azonnal megenni bennünket. Rövid vita kezdődik Guybrush koleszteroltartalmáról, aztán megint bekísérnek a kunyhóba, de a biztonság kedvéért most már be is deszkázzák az ajtót. Harmadszorra már mint ügyes kis menekülőművészt köszöntenek bennünket és a kunyhó ajtajára hatalmas láncok is kerülnek...)
Csónakázzunk vissza a banánokkal a sziget déli részére, keressük meg a majmot és adjuk oda neki mind a kettőt. Ezeket is villámgyorsan elnyeli, de még mindig nem tűnik jóllakottnak a drága... Világos, hogy potenciális banánbeszerzőhelynek a parton álló banánfa számít - de arról talán csak a banánszedővel tudnánk szüretelni (az meg ott maradt a kannibálok kunyhójában). Így tehát a banánszedésnek egy teljesen más módozatát fogjuk választani.
Sétáljunk el a RIVER FORK-hoz, ahol a túlparton emelkedő sziklafalon egy lépcső vezet felfelé. A hatalmas szikla aljában valami egészen furcsa tákolmányt látunk: egy középen megtámasztott deszka egyik végén egy nagy szikla pihen - mintha valami katapult-szerűség lenne... Mellette természetesen egy MEMO-t találunk, rajta a következő szöveggel:
Természetesen a hajónkat, ami villámgyorsan el is süllyed. Így tehát mielőtt még felmásznánk ide, egy kicsit módosítunk a katapult irányzékán (kétszer PULL PRIMITIVE ART). Az így beállított katapulttal történő lövés pontosan a banánfát találja telibe! Miután visszamásztunk a katapulthoz, mindenki nagy örömére egy újabb MEMO tűnik fel:
A tisztás elején egy tábla fogad bennünket:
A szeleburdi játékos most hanyatt-homlok rohan a Majomhoz, hogy a kulccsal végre bejuthasson - aztán később majd meglepődik, amikor jól eltéved a labirintusban. A kannibálok felajánlották a segítségüket bármiben - miért ne használnánk ki? Tehát miután megkaptuk a kulcsot, menjünk ki a faluból és rögtön vissza. A három barátságos emberevő rögtön elősereglik fogadásunkra:
Menjünk vissza tehát a Majomfejhez. Mivel a kulcs úgy néz ki, mint egy hatalmas fülpiszkáló, logikus, hogy a Majom fülénél fogjuk USE-olni. Erre a majom eltátja a száját és egy lépcső jelenik meg benne. Odabent egyirányú az út egészen a katakombákig, ami egy elég kellemetlen útvesztő. Amikor beléptünk húzzuk elő a navigátor fejét (USE HEAD OF NAVIGATOR) és mindig pillantsunk rá: minden lépésünknél közölni fogja, hogy merre kellene mennünk (néha poénkodik és azt mondja, hogy egy kicsit megzavarodott). Így nemsokára elérjük a szellemhajót.
A fedélzetén 4 szellemkalóz mulatozik: hárman zenélgetnek, a kapitány csicskája pedig a fejét hajigálja ide-oda. Amikor a fedélzetre lépünk, azonnal odaszalad hozzánk. Mondhatunk valamit neki (kérdezzük meg mondjuk, hogy "Ez a Lido Fedélzet?"), de úgyis az a vége, hogy Guybrush ijedt sikollyal leszalad a hajóról. Elfelejtettük felvenni a navigátor nyakláncát, ami láthatatlanná tesz bennünket a szellemek előtt...
A navigátor nem nagyon akar megválni a láncától, de ha szépen kérjük (például "cukorral a tetején") vagy megígérjük neki, hogy bevágjuk a lávába, akkor hajlandó belátni, hogy nincs szüksége nyakláncra, amikor nincs is válla. A nyakláncot egyből vegyük is fel magunkra (USE NECKLACE ON NAVIGATOR) és így a hajón láthatatlan emberként fogunk ide-oda mászkálni.
A fedélzetről balra nyíló ajtó vezet LeChuck kabinjába. Barátunk szokás szerint az ablaknál bámul kifelé, de ha túl közel merészkednénk hozzá, azonnal visszakerget az ajtó elé. Pedig oly hívogatóan bámul ránk az a kulcs a falról!... Így tehát kénytelenek leszünk használatba venni a jó öreg Stan iránytűjét (USE MAGNETIC COMPASS WITH KEY). Az erős mágnes hatására a kulcs szépen belebeg a tárgyaink sorába.
A fedélzetről jobbra nyíló ajtó rettenetesen nyekereg és a csicska állandóan odaszalad becsukni - így tehát az utunk a fedélközbe vezet tovább. A legénységi szállásra érkezünk, ahol egy szellemkalóz hortyog részegen, de még álmában is vadul magához öleli a grogosbutykosát, ha valaki megközelíti.
A következő szobában néhány szellemcsirke és szellemmalac hizlalja magát, továbbá van itt egy erősen világító láda is, amelyben azt a bizonyos gyökeret tárolják. Sajnos a láda zárva van - csak valamilyen szerszám segítségével tudjuk kinyitni. Próbáljunk megfogni egy csirkét (PICK UP CHICKEN). Nem nagyon sikerült: mindössze egy tolla maradt a kezünkben. Nem baj, pont arra van szüksége az alvónak! Sétáljunk tehát vissza a szomszéd szobában hortyogó barátunkhoz és csiklandozzuk meg a talpát a csirketollal. Erre hatalmasat ugrik és kiejti a kezéből a grogosbutykost (PICK UP JUG O' GROG). Az állatkáktól egy csapóajtó is vezet tovább lefelé, de sajnos ez is zárva van. A zárjába véletlenül pont passzol a kapitánytól ellopott kulcs (USE KEY ON HATCH). A csapóajtó a raktárba vezet, ahol egy csomó patkány heverészik szanaszét, de mindannyian tökrészegek. Kivéve azt, amelyik vad morgással ránktámad, ha a raktár hátsó részei felé indulnánk. Természetesen őt is ugyanolyan állapotba ringatjuk, mint amilyenben a többiek leledzenek: öntsünk a tálkájába egy kis grogot (USE JUG O' GROG WITH ON DISH). A harcias patkány buzgón fellefetyeli az egészet és hamarosan ő is részegen hortyog a padlón. Mi pedig megnézhetjük mit rejt a hátul álló üst. Lisztet. Miután magunkhoz vettünk egy adagot belőle, sétáljunk vissza a fedélzetre, mert a nyikorgó ajtót bekenve vele, csöndben belopakodhatunk a dutyihoz. A cella előtt egy újabb szellemkalóz húzza a lóbőrt és Guybrushnak nem nagyon akarózik felébresztenie bármilyen antiszellem-kotyvalék nélkül. Egyébként is a falon lógó szerszámkészletért jöttünk (PICK UP GHOST TOOLS). A szerszámokkal menjünk vissza a gyökeret rejtő ládához és nyissuk ki velük (USE GHOST TOOLS WITH GLOWING CRATE). Ott mosolyog benne a gyökér, amiért idejöttünk...
Miután nálunk van a gyökér, itt is hagyhatjuk a szellemhajót. Hál'Istennek a játék készítői a visszautat a kannibálok falujába megspórolták nekünk, nem kell egy csomót szenvedni visszafelé... A bennszülöttek csodálkozva látják, hogy tényleg megszereztük a gyökeret. Rögtön szaladnak is megfőzni a varázsitalukat. Mi addig beszélgethetünk a háromfejű majommal, ami ismét feltűnik a kunyhók közül. A majom ugyan nem válaszol, viszont buzgón elrágcsál egy banánt. Ennyi idő alatt elkészül a főzet is, amit a kannibálok egy szódásszifonban nyújtanak át. Használati utasítás: "Csak spricceld rá egy szellemre, aztán majd meglátod. Ha megmaradna valamennyi a löttyből, akkor vaníliafagylaltként is fogyasztható..." Mire visszaérünk a titkos rejtekhelyhez, LeChuck hajója eltűnik! Mindössze a csicskása szomorkodik a parton.
A Secret of Monkey Island anno forradalmasította a kalandjátékok műfaját, az egykori CoVboy-féle játékleírás pedig azóta is etalonnak számít a játékosok körében [hcgamer]. A régi pillanatok emlékére elhatároztam, hogy ezt a klasszikus írást a kornak megfelelően újraillusztrálom, és közreadom, hogy még nagyobb élményt okozzon az olvasása. Remélem nem haragszik meg érte CoVboy mester...A következő rész a fedélzeten tartott kupaktanáccsal kezdődik.
A kapitány kabinjában térünk magunkhoz a legénység nemtörődömsége felett érzett haragból. A kabin közepén álló asztalon egy lúdtollnak álcázott töltőtollat találunk (PICK UP FEATHER PEN). Ehhez természetesen felvesszük a tintát is (PICK UP INK). Az asztalnak fiókjai is vannak, amelyeket rettentő nagy élmény húzogatni: már csak azért is, mert az egyikben egy régi, poros könyvecskére bukkanunk, ami nem más, mint az előző tulajdonosok hajónaplója. Belekukkantva megtudhatjuk, hogy a hajó személyzete két főből állt és a Toothrot nevű első tiszt - mint a neve is mutatja - nem igazán kedvelt fürdeni. Monkey Island?-et maguk sem tudják hogyan találták meg, de lényeg az, hogy az előző éjszakán Toothrot valami rendkívül furcsa levest főzött. Azután a teljes legénység partra szállt a szigeten (bár egyszer visszafordultak, mert Toothrot nem fürdött meg) és azután semmi...
A szoba berendezése az íróasztalon kívül még egy teljesen üres ládából, egy teljességgel használhatatlan ágyból és egy szorosan bezárt szekrényből áll. Itt tehát egyelőre már semmi dolgunk, kukkantsunk ki a fedélzetre. Odakint a legénység feladata magaslatán: söröznek, napoznak és olvasgatnak. Próbálgathatjuk őket különböző trükkökkel munkára bírni ("Hallottátok, hogy Monkey Island? felett verőfényes napfényt jelzett az időjárás-jelentés?"), de csak Otis küld el bennünket a Karib-tengernél is melegebb éghajlatra, vagy Meathook jegyzi meg, hogy rossz helyen állunk, mert pont eltakarjuk előle a napot. A hatalmi szó úgyszintén nem használ, mert hajó alatt történő áthúzás lehetőségét helyezik kilátásba számunkra - így tehát inkább nézzünk szét a horizonton (másszunk fel az árbockosárba vezető kötélen). Odafent semmi látnivaló, kivéve a gyönyörűen lobogó kalózlobogót, amit - tekintettel a többiek munkásságára - akár be is vonhatunk (PICK UP JOLLY ROGER).
Másszunk vissza a fedélzetre és kukkantsunk le a fedélközbe. Itt túl sok érdekesség nincs, mindössze a konyhába és a hajófenékbe vezet egy lejáró. Kezdjük mondjuk a hajófenékkel. Természetesen minden eresztéken víz csobog befelé, de egy csomó érdekes dologra is rábukkanunk. Az előtérben álló egyik ládát kinyitva például egy nagyon finom, vérvörös bor akad a kezünkbe. Ugyanígy tesz a hordókon átvetett hosszú kötél is (PICK UP GIANT PIECE OF ROPE). A baloldalon álló hordókat nyitogatva puskaporra lelünk - valamire csak jó lesz... Az időt még kellemesen eltölthetjük a háttérben álló rozsdás ládák nyitogatásával, de miután rájöttünk, hogy a rozsdás lakat egyiken sem nyílik, inkább visszamászunk a fedélközbe és lenézünk a konyhába.
A konyhában egy barátságos tűzhelyen egy még barátságosabb kondér rotyog, de az igazi meglepetés az ablak alatt vár bennünket: egy fazék! (PICK UP POT) Mint az eddigiekből kiderült, ez bármikor jól jön sisaknak - efeletti örömünkben ki is nyithatjuk a bal oldalon levő faliszekrényt. Odabent akár 20 évre is elegendő zabpehelykészlet sorakozik, tehát senki sem fog megharagudni ránk, ha elemelünk egyet (PICK UP CEREAL). Guybrush azt mondja, hogy ezt imádta gyerekkorában, mert mindig a szájpadlásához ragadt. Akár fel is bonthatjuk (OPEN CEREAL). Hatalmas csámcsogás következik, majd izgatott örömkiáltás: ajándéktárgyat találtunk a halom alján! Ha megnézzük (LOOK AT PRIZE), akkor kiderül róla, hogy ez egy kis kulcs, rajta egy szép majomfejjel. Hmmm, mintha a kapitány kabinjában lett volna egy szekrény, ami be volt zárva...
A szekrényben egy ládikóra lelünk (PICK UP CHEST), amelyet Guybrush kivonszol a szoba közepére. Miután kinyitottuk néhány fahéjdarabkát találunk benne, valamint egy papírdarabot. A papírdarab egy érdekes receptet tartalmaz: "Hogyan kerüljünk a Monkey Island?-re - leves 4 személyre". Hm. Hát akkor ezt megfőzzük. Odalent a konyhában a bogrács alatt úgy is ropog már a tűz, tehát nincs más dolgunk, mint beledobálni a hozzávalókat. Tehát a recept: miután 450 fokra hevítetted az üstöt, tégy bele 1 db fahéjat (USE CINNAMON WITH COOKING POT), 4 mentalevelet (az nincs, de megteszi helyette a szájfrissítő BREATH MINTS is), 1 db emberi fejet (megfelel az is, ami a JOLLY ROGER-en van), egy löttyintésnyi Löttytintát (INK), 2 pint majomvért (ez talán a FINE WINE márkaneve), egy csirkét (netán gumiból és görgővel a közepén, mint a RUBBER CHICKEN) meg még sok furcsa dolgot (amit remélhetőleg pótol némi GUNPOWDER). Rettenetes menü lesz... Durr! - mondja a fazék az utolsó hozzávaló bedobása után. Sűrű zöld füst száll fel belőle és Guybrush elhaló "Yikes!" kiáltás kíséretében lassan elalél...
Míg az önkívület tart, a hajó kormányzás nélkül halad a tengeren - mígnem a voodoo-mágia segítségével meg nem érkezik céljához. Miután magunkhoz tértünk, másszunk ki a fedélzetre, ahol Guybrush meglepett kiáltással ("Szent majomhólyagok!") konstatálja, hogy Monkey Island? mellett állnak. Sajnos Stan csónakot nem sorolt fel az extrák között és egy igazi kalóz soha nem próbálna szégyenszemre úszva partraszállni egy szigeten... Persze a tapasztalt szerencsevadásznak a közlekedés más módozatai is eszébe villannak, amikor a tárgyai sorában álldogáló fazékra és a fedélzeten meredező hatalmas ágyúra gondol.
Az ágyút először is illik megtölteni: a hajófenékben még mindig maradt elegendő puskapor (USE GUNPOWDER WITH CANNON NOZZLE). Másodsorban gyutacsot kell gyártanunk hozzá a nálunk levő nagydarab kötélből (USE GIANT PIECE OF ROPE WITH CANNON). Harmadsorban már csak némi tűzre van szükség az elsütéséhez: mivel gyújtószerszámunk nincsen, kénytelenek leszünk valami éghető holmit meggyújtani a konyha tüzénél és azzal meggyújtani a gyutacsot. Erre a célra nagyszerűen megfelel az írótoll (USE FEATHER PEN WITH RED HOT FIRE). Miután már nálunk van a FLAMING MASS, csak csapjuk a fejünkbe a fazekat (USE POT) és Guybrush már el is süti az ágyút. Az utolsó pillanatban beszökken az ágyú csövébe, aztán DURR! A partraszállás rendkívül gyorsan megkezdődik - és ezzel vége is a 2. résznek.
CoVBoy
A Secret of Monkey Island anno forradalmasította a kalandjátékok műfaját, az egykori CoVboy-féle játékleírás pedig azóta is etalonnak számít a játékosok körében [hcgamer]. A régi pillanatok emlékére elhatároztam, hogy ezt a klasszikus írást a kornak megfelelően újraillusztrálom, és közreadom, hogy még nagyobb élményt okozzon az olvasása. Remélem nem haragszik meg érte CoVboy mester...Nemsokára lélekszakadva berohan a rövidlátó fickó a kilátóból és idegesen mesélni kezd:
A kocsma tökéletesen üres! A sok mulatozó kalóz mind elszéledt a szomorú hír hallatára... Nagy igyekezetükben még a korsóikat is ittfelejtették - ezeket boldogan összegyűjtögetjük. Majd mutogatjuk őket öreg napjainkban a kalózéletre vállalkozó ifjúságnak. A hátsó helyiségben megtaláljuk a keservesen zokogó szakácsot. Ha megkérdezzük az öregfiútól, hogy mi a baj, ő is elsírja a nagy bánatát a kormányzó elrablása miatt: mindig olyan jó volt hozzá, mert egy apró kis ellenszolgáltatás fejében állandóan elsikkasztotta a fogadójáról szóló KÖJÁL-jelentéseket. Tovább érdeklődve tőle, megtudjuk, hogy az egyetlen dolog, amit tehetünk, az, hogy hajót vásárolunk, legénységet fogadunk és azonnal utánamegyünk. Egyébként is az arcunkra van írva, hogy szerelmesek vagyunk a kormányzóba (és lőn csoda: tényleg az arcunkra van írva!) Hajót vehetünk Stannél, ha rá hivatkozunk - régi barátok. Ő speciel most nem akar velünk jönni, mert nem szállhat tengerre egy régi sérülése miatt. Amikor közöljük vele, hogy azonnal indulunk, sok szerencsét és óvatosságot kíván és nehogy elfelejtsünk képeslapot küldeni! - aztán zokog tovább.
Vegyük fel az előtte levő asztalról is a két korsót és menjünk be a konyhába, ahol most már kiszolgálhatjuk magunkat a grogoshordóból (USE MUG WITH BARREL). Ha valaki még emlékszik az összetételére, az nem fog csodálkozni azon, amint a bádogkorsó szép lassan elolvad az anyag alatt... Szegény Otis már nagyon szomjazhat a börtönben, tehát most viszünk neki egy kis ajándékot. Miután megtöltöttük a korsót groggal, siessünk a börtönhöz vele. Útközben a korsó folyamatosan olvad a kezünkben, tehát időnként töltsük át az olvadó korsó tartalmát egy épbe (USE MELTING MUG ON MUG). Három-négy korsó elhasználásával már el lehet érni a börtönt, ahol széles vigyorral átnyújthatjuk Otisnak (GIVE MELTING MUG TO PRISONER). Hoppá! Véletlenül a zárra ömlött a korsó tartalma... Ami szépen meg is adta magát a fergeteges kotyvaléknak. Otis azt mondja, hogy ő is pont erre akarta használni. Aztán - attól függően, hogy jártunk-e nála a kormányzó kiszabadítása óta - különböző kifogásokkal vagy csak egyszerű kifogásokkal meglóg. Így bízzon az ember egy börtöntöltelék szavában!
Így tehát kénytelenek vagyunk legénység címén valaki más után nézni. Mihelyt kilépünk a börtönből, ismét egy kis intermezzo kezdődik: az ördögi LeChuck szellemkalóz hajója eléri titkos rejtekhelyét és lehorgonyoz Monkey Island? földalatti lávafolyamán. A kabinban ismerős alak tűnik fel a kapitány helyett - Fester Shinetop! Nicsak, a derék seriff a szellemekkel cimborál?! Aztán megjelenik a csicskás is és szívből gratulál a szöktető-akció sikeréhez. Közben Festeren érdekes változás jelei kezdenek mutatkozni: a teste hirtelen megremeg, majd rövid erotikus tánc után előbújik belőle teljes szellemi mivoltában LeChuck, a szellemkalóz. Közli, hogy kitűnő a közérzete és a rab kormányzó hogyléte iránt érdeklődik. A csicskás szerint volt egy kis probléma (PROBLÉMAAA?!), mert a hölgy egy pár alkalommal megszökött, de aztán bedugták a dutyiba, ahol senkinek sincs ki-bejárás. Ennek LeChuck éppúgy örül, mint annak, hogy sikerrel oldotta meg a Threepwood-problémát: ő úgy emlékszik, hogy a derék amatőr most kb. 20 lábbal a tenger szintje alatt hever, feldagadva, mint egy disznó és fülein vidám kis halrajok úszkálnak ki és be... LeChuck még elküldi a szolgát, hogy valamiféle gyökér biztonságos elzárásának utánanézzen - aztán ismét mienk az irányítás.
Mivel a városbeli népek nem sűrűn hajlandóak beállni hozzánk legénységnek, kénytelenek leszünk a városon kívül folytatni a toborzást. Utolsó reménységünk már csak Carla, a Sword Master lehet. A börtönből tehát menjünk át a fogadóshoz és a szokásos módon követve őt, sétáljunk ki ismét Carlához. A hölgy még elég durcás az iménti veresége után és egy cseppet sem boldogan kérdezi, hogy mit keresünk már megint itt. Természetesen tájékoztatjuk a szomorú hírről: a Kormányzót elrabolták (The Governor has been kidnapped!). Carla hihetetlennek tartja a dolgot, de amikor Guybrush előhúzza LeChuck hátrahagyott üzenetét, - vonakodva bár, de - csatlakozik hozzánk. A dokkban majd megvár bennünket.
A szigeten már csak egyetlen hely van, ahol még nem jártunk (SHORE). Sétáljunk most ki oda. Egy hatalmas fényreklám invitálja az errejárót a "Csodálatos Horog-sziget" meglátogatására, ami talán a másik oldalon levő ház fedőneve lehet. Az utat egy szakadék zárja el előlünk, amelyen mindössze egy póznákra erősített drótkötél ível át. Pánikba azért nem kell esni, hiszen nálunk van a sziget népszerű kabalája: gumicsirke-görgővel-a-közepén! Másszunk fel a póznára és kicsiny sífelvonóként utazzunk át a szakadék felett (USE RUBBER CHICKEN ON CABLE). Miután benyitottunk, egy rendkívül érdekes figurához lesz szerencsénk: egy derék kalóz, akinek mind a két keze helyén egy-egy kampó meredezik (talán ezért is hívják Meathooknak). A derék úr nemcsak a kampóiról híres a városban, hanem a mellén levő tetovált fejről is, akit egyébként Rogernek hívnak és beszéltetni is tudja (ha a Kormányzó elrablása előtt járunk itt, akkor megígéri azt is, hogy egy hosszabb tengeri utazáson esetleg bemutatja majd Roger teljes tudományát). Elég jól elpimaszkodhatunk a ritka hajzatára tett megjegyzésekkel, de mivel nem az a célunk, hogy kirúgjon bennünket a házból, inkább közöljük vele is a szomorú hírt. Meathook is szörnyűnek találja a helyzetet és kétségbeesetten kérdezi, hogy most mitévők legyünk. Javasolhatjuk például azt is, hogy "Például csináljuk azt, hogy leülünk itt és megvárjuk míg visszajönnek...", de inkább avassuk be a mentőexpedíció tervébe (We could get a crew together...).
Hajó vásárlására a legalkalmasabb hely természetesen Stan Használthajó Kereskedése (ahol egyébként nem működik a Grog-O-Mata). Most már itt találjuk Stant is, aki roppant érdekes figura: ha valaha szobrot állítanának a Nagy Rásózó Kereskedőnek, akkor egész biztosan róla mintáznák meg:
Mivel még a híres gumicsirkéért sem kaptunk hajót, kénytelenek leszünk a boltoshoz fordulni hitelért. Búcsúzzunk el tehát Stantől (Actually I'd like to go...) és menjünk vissza a városba a boltoshoz. Mielőtt Stantől kilépnénk, ismét beleütközünk:
Sajnos óvatlanul a szemünk előtt nyitotta ki a széfet - fájdalom, de ki fogjuk rabolni. Ehhez persze előbb el kell tüntetni innen, mert a tolvajokat nagyon szem előtt tartja - küldjük el tehát megint a Sword Masterhez. Mihelyt távozott, nyissuk ki a páncélszekrényt (1 PULL HANDLE, 2 PUSH, 3 PULL, 3 PUSH). Kong az ürességtől, mindössze egyetlen hitelkártya van benne. A felirata: "Ezen kártya felmutatójának a város megbecsült boltosa hitelt nyújt bármilyen összegre, egészen 5.000 aranyig."
Na ennek Stan bizonyára nagyon fog örülni, tehát menjünk is vissza hozzá és közöljük vele, hogy megnéznénk még egyszer a Sea Monkeyt. Ha rákérdezünk, hogy a boltos hitelkártyáját elfogadja-e (I've got credit...), buzgón bólogat - ha a boltos odaadta nekünk, akkor mi bizonyára nagyon tiszteletreméltó emberek vagyunk (meg az a magánügyünk, hogy hogyan jutottunk hozzá). Így tehát Stan kedvenc szólásának meghallgatása után ("Te tudod, hogy akarod, én tudom, hogy akarod és te tudod, hogy én el akarom neked adni!"), nekiállhatunk alkudni. (Előtte beszélhetünk a hajó extráiról is, amelyben Stan hosszasan ismerteti a hajó "extra" felszerelését.) Először is kérdezzünk rá, hogy mennyire tartja a hajót (What do you think...) Mindig nagyon sokat mond, így tehát tegyünk szépen sorban ajánlatot (I'll make an offer) 2-3-4-5.000 aranyról. Stan tanulságos showt rendez nekünk minden egyes ajánlatunkra, de még az utolsó után is túl sokra tartja a hajóját, így tehát kénytelenek vagyunk blöffölni: mondjuk neki, hogy nem is kell ez a hajó és hagyjuk faképnél. Erre rögtön utánunk kiabál, hogy nehogy véletlenül elmenjünk: talán mégiscsak ki tudunk találni valamit (Well, maybe you right). Kérdezzünk rá az értékre, aztán ajánljunk megint 5.000 aranyat. Stan az éghez fohászkodik és még bevet néhány siralmat - de annyiért eladja a hajót. Elkéri a boltos hitelkártyáját, majd azt mondja, hogy mindjárt elkészíti a hajó papírjait és a dokkban vár ránk a szükséges iratokkal.
Nincs más hátra, mint visszasétálni a faluba, ahol a dokkban Stan már vár bennünket. Az öbölben bizonytalanul inog az imént vásárolt hajónk.
A Secret of Monkey Island anno forradalmasította a kalandjátékok műfaját, az egykori CoVboy-féle játékleírás pedig azóta is etalonnak számít a játékosok körében [hcgamer]. A régi pillanatok emlékére elhatároztam, hogy ezt a klasszikus írást a kornak megfelelően újraillusztrálom, és közreadom, hogy még nagyobb élményt okozzon az olvasása. Remélem nem haragszik meg érte CoVboy mester...Első rész, második és harmadik próba
Menjünk ki a városból és sétáljunk el az elágazásig (FORK). A polgártól ugyan nem térképet kaptunk, hanem táncleckét, viszont nemcsak minket tévesztett meg vele, hanem a programot is: map birtokában már lehet mászkálni az erdőben. Aki jól járja a "Majom-táncot", az nemsokára megtalálja a kincset (aki rosszabbul, az mászkál mindenfelé, de előbb-utóbb úgyis odajut). Mélée Island? Legendás Elveszett Kincse igen jól van álcázva, leszámítva a hatalmas keresztet a földön és a háromméteres táblát, ami arról tudósítja az erre járó kincsvadászokat, hogy itt nyugszik Mélée Island? Legendás Elveszett Kincse, amit már leendő kalózok nemzedékeinek százai találtak meg, de sikerült mindig újra reprodukálni.
A tábla még figyelmeztet arra is, hogy gondoljunk a többi kalózra is a szigeten és hagyjunk nekik is a kincsből... Mellette még egy használati utasítás is található: az elképzelhetetlen méretű vagyonhoz rövid ásás után lehet hozzájutni (USE SHOVEL WITH X). "Nahát ez nem tarthat sokáig..." - mondja Gubrush. Néhány óra múlva: "Hé! Valamin koppant az ásó...!" Aztán előkerül a Legendás Elveszett Kincs: egy T-shirt, rajta a felirattal: "Megtaláltam Mélée Island? Legendás Elveszett Kincsét - ami egy nyomorult T-shirt!" Nagyszerű. Mindenesetre ezt a sok szemetet jó kalóz módjára visszatemetjük.
Az elágazástól menjünk tovább délkelet felé az úton. Nemsokára egy hídhoz érünk, amelyen egy vehemens troll posztol. "Állj! Nem mehetsz át, csak akkor, ha megfizetted a vámot!" Hm. Lehet vele viccelődni ("Nézd csak! A hátad mögött van egy egér!" vagy "Nem baj, úgyis tudok egy kerülőutat"), de inkább kérdezzük meg mennyi a vám? (How much is the toll?) Szabadáras: "Hm, mid van?" Ajánljunk mondjuk pénzt neki - úgysem fogadja el, mert olyasmi akar, ami figyelemfelkeltő ugyan, de abszolút haszontalan. Igazán érdekes dolgokat ajánlhatunk neki: egy zsokénadrág tervrajzait, majompórázt három örvvel (nyilván a háromfejű majmokhoz), gumicsirkét görgővel a közepén (hehehe), az öreg poros családi kredencet (három fogantyúval) - mindegy, egyik sem lesz jó neki. Azt mondja, ha háromból sem találjuk ki, mit adjunk neki, akkor megesz. Ez azért nem fenyeget, mert a neki adandó tárgy teljesen logikus és tudományos módszerrel (végigpróbáljuk az összes tárgyat...) néhány másodperc alatt kitalálható: GIVE FISH TO TROLL. "Egy vörös hering? Átmehetsz." Miután átlépdeltünk a hídon, a trollról kiderül, hogy nem troll, csak egy szakállas fickó, aki szereti a vörös heringet (nyersen) - de ebben az idióta játékban ez már valószínűleg senkit nem fog meglepni...
Az úton továbbsétálva a következő állomás Stan Használthajó Kereskedése - Stan egyelőre nincs itt, szóval megállás nélkül menjünk a házig (HOUSE). A düledező viskó előtt egy tábla hirdeti, hogy Smirk kapitány megnyitotta testkultúra szalonját. Szolid árak: vívólecke - 30 nyolcas; tüzérkiképzés - 160 nyolcas (extra golyókkal); küzdelem kampóval - 130 nyolcas (extra kampók!). Mivel ágyúnk és kampónk még nincs, a legolcsóbbat fogjuk választani és Lagardére lovaggá taníttatjuk magunkat. Ennek örömére nyissunk is be a viskóba. "Jobb lesz, ha inkább csak szerényen kopogok:" - bírál felül bennünket Guybrush. Az ajtón kiözönlő tulaj szívélyesen fogad: "Mi a halált akarsz itt, te kis süket kukac?" - Természetesen jobb vívók akarunk lenni, mint a Sword Master (Could you train me...). "Te?" - bődül ránk a barátságos figura. - "Sose leszel még félannyira sem jó, mint Carla! Még ha vért izzadsz és órákat dolgozol, akkor sem!" Rövid visszaemlékezés következik a régi szép időkről, amiből megint csak kiderül, hogy sosem fog sikerülni nekünk. Aztán fergeteges szóváltás következik:
Itt egy elég hosszadalmas rész következik. Beszólásokat és riposztokat az utakon mászkáló kalózokkal harcolva tanulhatunk. Sétáljunk el oda, ahol a városból kifelé vezető út elágazik a FORK felé (itt van a legnagyobb forgalom) és álljunk meg az úton. Ezután az összes kalózt, aki erre jár, hívjuk ki harcolni (My name is Guybrush Threepwood. Prepare to die!). A vívás szünetében valamelyik fél beszólhat a másiknak - ha az jól felel, akkor ő támad, és legközelebb ő szólhat be a másiknak. Ha valamelyik fél hármat hibázott, akkor ő vesztett (nem baj, ha levernek bennünket, most úgyis csak tanulunk). Ha egy olyan beszólást hallunk, amire még nem tudjuk a választ, akkor a következő lehetőségünknél rögtön ezt mondjuk az ellenfélnek és - ha ő támad - már meg is van rá a riposzt (természetesen az ellenfelek is szoktak hibázni). Összesen 16 dumapárt lehet megtanulni, itt következik a listájuk a megfelelő párosításban:
Miután már tíznél több beszólást ismerünk, a legyőzött ellenfelek elkezdik mondogatni, hogy most már elég jók vagyunk ahhoz, hogy a Sword Masterrel is összemérjük a tudásunkat. Azt már megtudtuk, hogy a városi kereskedő tudja, hogy hol rejtőzik, tehát menjünk ismét hozzá és érdeklődjünk nála Carla után. (I'm looking for the Sword Master). (Közben beadhatjuk a kocsmába a kalózoknak a megtalált "kincset". Jót röhögnek rajtunk és nagylelkűen azt mondják, hogy megtarthatjuk magunknak - nekik már van elég ilyen pólójuk.)
Egy idő után rájövünk, hogy az öreg mindig azzal az üzenettel jön vissza, hogy nyugodtan ugorjunk a tóba... Így tehát a dolognak magunk kell utánajárnunk, aminek a legegyszerűbb módja, ha követjük az öregembert, nemde? Kimegy az elágazásig, és ott addig kering az erdőben, míg oda nem ér Carla búvóhelyéig. Miután elkotródott onnan, sétáljunk szépen oda a hölgyhöz és közöljük vele, hogy éppen erre jártunk és ha már úgyis itt vagyunk, akkor szívesen megöljük (My name is Guybrush Threepwood. I've come to kill you). A tanuláshoz hasonló vívás következik, két nehezítéssel: csak Carla szól be, mi csak riposztozhatunk; neki saját beszólásai vannak, amelyeket még nem hallottunk, de a riposztjaink közül - ha mindet megtanultuk - valamelyik pont jó lesz a szólásaira. Ezek közül is összeírtunk egy párat (nem az összeset, mert lusták voltunk annyiszor visszatölteni az állást, hogy mindegyiket előadja):
Ha Carlát nem sikerülne legyőznünk, akkor elzavar bennünket és bezárkózik a kunyhójába. Innen sehogyan sem lehet előcsalogatni, tehát káromkodva vissza lehet sétálni a kereskedőhöz - kivéve azt, ha megnézzük a "térképet" (LOOK MAP), mert mire visszakapjuk a képet, Carla már ismét kint toporog a ház előtt. Ha küzdelem közben már elég sok riposztunk jó volt, akkor Carla egyszercsak fogja a kardját és elteszi. Aztán azt mondja, hogy elismeri a győzelmünket. Most már mehetünk eldicsekedni az összes barátunknak, hogy legyőztük a Sword Mastert. Ehhez persze bizonyítékot is kapunk tőle, ami egy 100%-ig gyapjúból készült T-shirt, rajta a dicső felirattal: "LEGYŐZTEM A SWORD MASTERT!" Jó, ugye?
Nagy boldogságunkban rögtön szaladhatunk is vissza a városba, hogy átnyújtsuk a kalózoknak a bizonyítékot az utolsó próba teljesítéséről. A mólóra érve érdekes dolog játszódik le a szemünk előtt: egy különös hajó távozik a nyílt tenger felé...
CoVboy
Folytatás következik...
Bejegyzések
Megjegyzések
