A mostani bejegyzés apropója az, hogy végre sikerült beszerezni egy Leoar3Do-t és végre valódi tapasztalatok alapján mondhatok véleményt erről az igazán ígéretes magyar fejlesztésről. Az igazság persze az, hogy lassan már egy éve készül ez a bejegyzés és már többször is aktualizálni kellet, de ez most nem lényeges, vágjunk is bele.
A Leonar3Do interaktív asztali VR (virtuális valóság) eszköz legfontosabb hardverelemei: egy hat szabadságfokú, térbeli beviteli eszköz (madár), egy 3D szemüveg és a monitor tetejére elhelyezhető szenzorok. A hat szabadságfok a gyakorlatban azt jelenti, hogy a madárral nem csupán megfogni tudom a virtuális tárgyakat és arrább helyezni, hanem el is tudom forgatni őket, sőt a két műveletet együtt, egyszerre is elvégezhetem.
A Leonar3Do rendszer bemutatása.
A speciális 3D szemüveg fejpozíció-követéssel lehetővé teszi, hogy a monitor síkjában megjelenő sztereo képet térbeli valóságként érzékeljük. A szenzorok folyamatosan nyomon követik mind a madár, mind a szemüveg pozícióját, a központi egységen keresztül információkkal látják el a számítógépre feltelepített Leonar3Do rendszerszoftvert. Az alkalmazások a feldolgozott adatoknak megfelelően állítják elő és kezelik a létrehozott virtuális valóságot, s jelenítik meg a térben.
A Leonar3Do csomag tartalma.
A kitűző és a mérőszalag pedig nagyon szép gesztus a fejlesztőktől. Sajnos nekem a „szőrös” műanyag annyira nem jön be, valamint a kicsomagolás után a visszacsomagolás már nem is olyan egyértelmű. Én a mai napig pl. nem bírom rendesen visszarakni a madarat a helyére. Érdemes lenne talán a jövőben a dizájnt átgondolni és inkább az nVidia féle egyszerűséget és eleganciát megragadni. Ez azért fontos, mert a Leo doboza mindig kéz közelben lesz, mivel a sok apróságot néha el kell tudni pakolni. Összességében egy erős 8 ponttal tudom értékelni a külcsínt.
A telepítés első órája
Amint kicsomagoltuk az eszközöket célszerű a kézikönyv alapján ellenőrizni, hogy minden apróság a helyén van-e. Ha igen, akkor jöhet az üzembe helyezés elég macerás folyamata. Itt a gyenge idegzetű emberek hamar feladják, hiszen egy asztali PC kábeldzsungeljában kell utat vágnunk és újabb indákkal növelni a kábelerdőt. Nem lesz egyszerű feladat. A hardveres setup után jöhet a szoftveres, ami már könnyebb feladat, igaz a rendszer kalibrálása még mindig tartogat feladatokat a számunkra. Az egész folyamatról egy kitűnő videó, itt tekinthető meg:
A telepítés menete, érdemes megnézni.
Visszatérve még pár gondolat erejéig az alkatrészekhez. A műanyag kütyük jó minőségűek, jó a tapintásuk, szépek az illesztések, jól illeszkednek az egyes részek egymáshoz. Igényes munkáról árulkodnak. Talán a szemüveg lett kicsit „gyengécske” érzésre, az ember mindig attól fél, hogy valami történni fog vele! Persze, nem fog semmi, mert jó anyagból van az is. Ami nekem negatívum volt az első pillanattól kezdve, hogy a mozgásérzékelő szenzorokat és a szenzorelosztott kétoldalú ragasztócsíkkal kell rögzíteni a monitoron. Értem én, hogy rengeteg fajta monitor van, amihez tudni kell rögzíteni ezeket a cuccokat, de akkor is kicsit lehangoló, hogy ragasztani kell. Hogy van-e jobb ötletem? Nincs. És ha jobban belegondolok, ezzel simán együtt lehet élni, de azért dolgozni kéne ezen még fiuk! Egy apró tanács, ha van rá módunk, modern szögletes dizájnú monitor használjunk, mivel a legömbölyített modellek esetén nehézkes stabilan rögzíteni a szenzorokat. A PC-t egyébként úgy célszerű elhelyezni, hogy az ablaknak háttal vagy attól távol, a szoba másik sarkában legyen. Ez azért fontos, mert a Leo szenzorjai nem működnek megfelelően, ha szemből vagy oldalról erős napfény éri őket, valamint az olyan lámpákra is érzékeny, amik meleg szint tartalmaznak. Ilyenkor érdemes elforgatni a monitort vagy a szenzorokat egy kicsit lejjebb forgatni (vagy leárnyékolni) és újrakalibrálni a rendszert. Ha nincs lehetőség a gépet arrébb rakni, akkor be kell sötétíteni a szobát, igaz ez mindig ajánlott, mivel a képminőség - ha lehet ilyet mondani - ilyenkor a legjobb itt is. Sajnos egyenlőre nagyon sok komponensből áll a rendszer és így kicsit nehézkes a beüzemelés. Sokat dobna a kényelmen, ha a szemüveget és a madarat wireless rendszerre lehetne cserélni. Összességében az anyagválasztásra és a kivitelezésre egy erős 7 pontot tudok adni, de még sok fejlesztési lehetőség maradt.
Kezdeti szoftveres problémák
Amikor először a kezem közé kaparintottam ezt a magyar virtuális csodát, akkor még a telepítő CD verziószáma v1.04 volt. Nagy lendülettel toltam fel azt Windows 7-es (64bit) rendszeremre, majd az első gépindítás után akkora rendszerösszeomlásom volt, hogy én még olyat nem láttam. Áhhhh… A gond nem volt kicsit. Na, mindegy, újraindítás és másodjára már sikeresen elindult a rendszer. A szenzorok kalibrációja is tökéletesen megtörtént, de egyetlen egy alkalmazásban sem állt össze a 3Ds kép annak ellenére, hogy a tesztképernyőn a sztereóhatás működött. Sem a madár, sem a szemüveg nem ment, ha a sztereó módba átváltottam. Visszalépve a hagyományos nézetbe, pedig minden nagyszerűen működött (csak ugye minek?). Ez egy komoly kezdeti bug volt, amit már a telepítő CD v1.05 változata is sikeresen orvosolt. A rendszerösszeomlást pedig 64 bites Windowson a Leo USB vezérlője okozta, ezért az USB kábelt ki kellet húzni gépindításkor. Igaz, nálam használat közben is többször összezuhant a rendszer (fatal error). Ezt a hibát driverfrissítéssel meg lehetett oldani, így akinek még mindig problémája van 64 bites rendszeren (és maradt még bátorsága is) az azonnal frissítsen. Persze senki ne gondolja, hogy ezek a hibák minden konfiguráció esetén előjönnek. Volt nálam olyan gép, ahol mindenből semmit sem tapasztaltam. Itt ki kell emelnem, hogy Leonar3Do csapata mindig igyekezett megoldani ezeket a problémákat és Fazekas Ádám úr is sokat segített a kezdeti nehézségek legyőzésében. Összességében meg vagyok elégedve a támogatással, nyugi nem vagyunk egyedül, ha bármi gondunk van, merjünk írni ezeknek a fiuknak, mert vissza fognak válaszolni és segítenek!
Amikor leesik az ember álla…
Miután átverekedtük magunkat a hardveres és szoftveres setupon és kalibráltuk a rendszert, jöhet a várva várt VR élmény. És ez micsoda élmény! Az ember csak mosolyogni tud magában, amikor először kapcsolatba lép egy virtuális gömbbel a LeoWorld alkalmazásban. Ez az élmény az, ami minden nehézséget megér! Amikor a monitorunk előtt 40-50 cm-re lebegnek a virtuális tárgyak, ogrék, tündék, és poligon cicababák az igen meggyőző tud ám lenni! Ne próbáld elképzelni, mert nem fog menni. Ez a Leo hatás, ami nem jön át, míg ki nem próbálod.
Egy lehetséges felhasználás.
Szoftveresen a következő alkalmazásokat kapjuk mega DVD-n:
- LeoWorld: modellező és animációkészítő szoftver. Térben rajzolhatunk, gyurmázhatunk, műalkotásokat hozhatunk létre, valós idejű poligonoptimalizáció teszi lehetővé, hogy könnyedén és intuitívan alakítsunk ki bármilyen formát. Ezeken felül még ott van az ügyességi és más játékok barkácsolásának házilag adott lehetősége is. Jelenleg a program a 2.0-ás verziónál tart. Az új verzió tartalmaz már object snap funkciót, de még mindig messze van attól, hogy igazi CAD alkalmazásként tekintsünk rá. Fontos lenne még a pontos méret bevitel is. Pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy csak a Google, akarom mondani Trimble SketchUp-ot kellene másolni! Az alkalmazás támogatja a szabványos három-dimenziós fájlformátumokat (.obj,. stl, .3ds), így kompatibilis bármely 3D-s CAD szoftverrel. Fontos azonban tudnunk, hogy a Leo gyurmázó motorja csak tömör testekkel boldogul, így ha a beolvasott modell felület, akkor tulajdonképpen semmi értelmeset sem tudunk vele kezdeni. Erre azért jó odafigyelni. Egyébként ez a legkomolyabb program, ami létezik a rendszerhez és igen jó alkalmazásnak találom. De még messze nem egy killer app.
- LeoBrush: a monitor itt egy festővászon (2D) szerepét tölti be, amelyhez a madarat festékszóró-pisztolyként (3D) használhatjuk. A Windows Paint VR változata. Hát nem tudom mire jó, de örülünk neki.
- LeoGomoku: térbeli amőba, ötödölő. A számítástechnika hőskorában volt menő ez a játék, bár Palik és Héder újból kedvet hozhatna hozzá.
- LeoBang: virtuális fallabda, az egyetlen szórakoztató játék a rendszeren.
- LeoCapture: az egyik leglátványosabb plusz a LeoCapture névre hallgató program, amely egy egyszerű USB-kamera segítségével megörökíthetővé teszi 3DVR-es kalandozásunkat. Csak sajnos olyan bűn ronda a program felülete, hogy én még olyat nem láttam! Mi ez kérem? Vicc?! Sajnos nem. De tegyük magunkat ezen túl, mert tényleg hasznos alkalmazás.
A LeoCapture működésének bemutatása.
A sort itt be is lehet fejezni, mert egyelőre a Leo platform alkalmazásboltja ennyiből áll. Hát nem sok, ezt én is tudom. Elvileg a fejlesztők a nyílt SDK kidobásával várják a virtuális honfoglalókat, fejlesztő csapatokat. Csak nekem úgy tűnik, hogy nemigen jönnek ezek, pedig már Bill Gates is megmondta „Content Is King”. Az szép és jó, hogy az alap appokat a Leo csapata gyártja le, de a platform sohasem lesz sikeres független fejlesztők nélkül. Ugyanis a bizalmat csak az ilyen független fejlesztők tudják megalapozni. Pedig a Leo platformra nem olyan nagy kunszt fejleszteni, az SDK és az OpenGL API ismeret után már csak egy jó ötlet kell. Nem is értem, hogy miért nem fejlesztenek rá az egyetemisták szórakoztató játékokat, alkalmazásokat. Csak nekem van 2-3 jó játékötletem, már csak idő kellene hozzá. De ez már más téma. Összességében a szoftveres támogatás kielégítőnek mondható, így a 10-ből 5 pontot azért adok rá, de ezen még sokat kell dolgozni.
Mennyire pontos a rendszer?
A térbeli kijelölés pontossága személyes tapasztalatom szerint a legjobb esetben 5 mm, de inkább 10 mm a reális. Hogy mennyi? Igen, kb. 1 cm pontosan lehet vele a térben dolgozni. Először is a madár csőre is kb. 5 mm széles, ezért ennél pontosabban nem lehet vele kijelölni. A virtuális valóságban a madár csőrénél lebeg a térbeli kurzorunk, vagyis inkább bogyónk. Ha a szenzorok kalibrálása tökéletes, akkor pontosan a madár csőrénél van, de mint tudjuk, tökéletes kalibráció nincs. Ezért egy picit mindig el fog térni tőle, így 5-8 mm az a pontosság, amivel számolhatunk. Másodsorban a kezünk a levegőben van, így a kézremegés és az alátámasztás hiánya miatt is sokkal pontatlanabbul tudunk csak dolgozni. De nem kell megijedni, ugyanis a virtuális világban csak rajtunk áll, hogy a fizikai világban 1 cm egy mikrométer vagy 1 km-nek feleljen meg. Minden a szoftveren múlik. Véleményem szerint elvileg alkalmas mérnöki munkára a Leonar3Do, csak megfelelő program kell hozzá és megint az alkalmazások kérdésénél vagyunk.
Mennyibe is fáj nekünk ez?
Kérem szépen a komplett Leonar3Do rendszer ára csupán bruttó 250 000 Ft. Hát ennyiért már egy középkategóriás noteszgépet is behúzhatunk, így nem mondható olcsónak, de még éppen határeset. Csakhogy, ez a múlt. Ma már jelenleg két csomagban vásárolható meg:
- 304 800 Ft (27% áfával) - oktatási licensz.
- 508 000 Ft (27% áfával) - magán felhasználói licensz.
Hát kérem, itt bukik meg a 3D for All szlogen, de csúnyán. Ez azért sok. Mivel Leonar3Do rajongó vagyok nagyot csalódtam, amikor ezeket az árakat megláttam. Gondolom a befektető is beleszól az árképzésbe, de ez akkor is durva. Lehetséges, hogy az orvosoknak mindent ellehet adni, de így az oktatásból tuti kiesett a cucc. Sok egyetem sem lesz képes megvenni, nemhogy gimnázium vagy általános iskola. És itt van a magyarázat arra is, hogy miért nincsenek rá kreatív egyetemisták által készített alkalmazások. Ördögi kör ez...
Akkor most vegyem, vagy ne vegyem? Otthoni felhasználásra semmiképp sem ajánlom jó szívvel ilyen áron, de egyetemeknek, tervező irodáknak és független fejlesztőknek érdemes elgondolkodni rajta. A Leonar3Do egy fantasztikus fejlesztés, de ne felejtsük el, hogy megvásárlása nem garancia semmire sem, rajtunk múlik meddig jutunk el saját ötletünket megvalósításában. Izgalmas feladat, szóval hajrá!
Bejegyzések
